9.     Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tûr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

10.     Az Úr napja pedig úgy jõ majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévõ dolgok is megégnek.

11.     Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,

12.     Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tûzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

13.     De új eget és új földet várunk az õ ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.

14.     Annakokáért szeretteim, ezeket várván , igyekezzetek, hogy szeplõ nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

17.     Ti azért szeretteim elõre tudván [ezt], õrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitõl elragadtatva, a saját erõsségetekbõl ki ne essetek;

18.     Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki [legyen] dicsõség, mind most, mind örökkön-örökké.

1. 3 Mózes 6 : 1-7

1     Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

2     Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját;

3     Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele:

4     Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablotat, amit rabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az elveszettet, amit megtalált;

5     Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, akié volt, bûnbevallásának napján.

6     Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul.

7     Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és megbocsáttatik néki mindaz, amit cselekedett, és amiben vétkezett.

2. János 8 : 1-12, 31-34, 37, 59

1     Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.

2     Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.

3     Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

4     Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörõ.

5     A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

6     Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék õt, hogy legyen õt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre, mintha nem hallotta volna őket.

7     De mikor szorgalmazva kérdezék õt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bûnös, az vesse rá elõször a követ.

8     És újra lehajolván, írt vala a földre.

9     Azok pedig [ezt] hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektõl kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

10     Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?

11     Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

12     Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

31     Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok;

32     És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

33     Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

34     Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek.

37     Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.

59     Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtõzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

3. János 18 : 19, 20

19     A fõpap azért kérdezé Jézust az õ tanítványai felõl, és az õ tudománya felõl.

20     Felele néki Jézus: Én nyilvánosan szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.

4. János 19 : 1, 17, 18 (első ,-ig)

1     Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.

17     És emelvén az õ keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának hívnak:

18     ahol megfeszítették őt,

5. Lukács 24 : 1-3, 15, 44-47

1     A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.

2     És a követ a sírról elhengerítve találák.

3     És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

15     És lõn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

44     És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.

45     Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.

46     És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

47     És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.

6. Rómaiakhoz 5 : 8-11

8     Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

9     Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õ általa.

10     Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele.

11     Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.

1. 18 : 1-5, 13-15

Az engesztelés szemlélteti az ember egységét Istennel, amely által az ember visszatükrözi az isteni Igazságot, Életet és Szeretetet. A názáreti Jézus az ember Atyával való egységét tanította és demonstrálta, és ezért végtelen hódolattal tartozunk neki.

Krisztus engesztelése az embert békíti meg Istennel, nem Istent az emberrel; mert Krisztus isteni Alapelve Isten, és hogyan engesztelhetné ki Isten Önmagát?

2. 19 : 6-11

Jézus elősegítette az ember Istennel való megbékélését azáltal, hogy az ember számára a Szeretet egy igazabb értelmét adta, Jézus tanításainak isteni Alapelvét, és a Szeretet ezen igazabb értelme megváltja az embert az anyag, a bűn és halál törvényétől a Szellem törvénye által - az isteni Szeretet törvényével.

3. 22 : 23-31

A tévedéstől való végső szabadulás, amely által örvendezünk a halhatatlanságban, a korlátlan szabadságban és a bűntelen érzetben, nem érhető el virágos utakon, sem úgy, hogy cselekedetek nélküli hitünket másnak a helyettesítő erőfeszítésére tűzzük. Aki azt hiszi, hogy a harag igazságos, vagy hogy az Istenségnek kedve telik az emberi szenvedésben, az nem érti meg Istent.

Az igazságosság a vétkes megújulását követeli meg. A kegyelem csak akkor engedi el a tartozást, ha az igazságosság jóváhagyja azt.

4. 23 : 1-11

A bölcsesség és a Szeretet sok önfeláldozást követelhet meg tőlünk, hogy megmentsen bennünket a vétektől. Egyetlen áldozat, bármilyen nagy legyen is az, nem elég a vétek tartozásának kiegyenlítésére. Az engesztelés állandó önfeláldozást kíván a vétkestől. Hogy Isten az Ő szeretett Fián töltse ki haragját, istenien természetellenes. Az ilyen teória emberalkotta. Az engesztelés nehéz probléma a teológiában, tudományos magyarázata azonban az, hogy a szenvedés a vétkes érzék tévedése, amelyet az Igazság megsemmisít, és hogy végül mind a vétek, mind a szenvedés lehull az örökkévaló Szeretet lábai elé.

5. 19 : 17-28

A megbánás és szenvedés minden kínja, minden igyekezet a megújulásra, minden jó gondolat és cselekedet segíteni fog bennünket, hogy megértsük Jézus engesztelését a vétekért és elősegíti annak hathatósságát; de ha a vétkes továbbra is imádkozik és megbánást tanúsít, vétkezik és bocsánatot kér, csekély része van az engesztelésben - az Istennel való (ki)egyezésben - mivel hiányzik belőle a gyakorlati megbánás, amely megreformálja a szívet és képessé teszi az embert arra, hogy a bölcsesség akaratát teljesítse. Akik még részben sem tudják kimutatni Mesterünk tanításainak és gyakorlatának isteni Alapelvét, azoknak nincs részük Istenben. Ha engedetlenségben élünk Iránta, akkor ne érezzük magunkat biztonságban, bár Isten jó.

6. 25 : 22-31

Bár a nagy Tanító demonstrálta a bűn és betegség feletti uralmát, semmiképpen nem mentett fel másokat az alól, hogy megadják saját tiszteletük megkövetelt bizonyítékát. Ő az irányításukon dolgozott, hogy demonstrálhassák ezt az erőt, ahogyan ő tette, és megérthessék annak isteni Alapelvét. A Tanítóba vetett feltétlen hit és mindaz az érzelgős szeretet, amellyel elhalmozhatjuk, önmagában nem tesz minket az ő követőivé. El kell indulnunk, és hasonlóan kell cselekednünk, különben nem kamatoztatjuk mindazon Mesterünk által ránk hagyott nagyszerű áldásokat, amelyekért Ő dolgozott és szenvedett.

7. 30 : 19-32

Mint az Igazság egyéni eszménye, Krisztus Jézus eljött, hogy megdorgálja a rabbinusi tévedést és minden vétket, betegséget és halált -, hogy kijelölje az Igazság és az Élet útját. Ez az eszmény Jézus egész földi pályafutásában ki lett mutatva, ami a különbségre mutat a Lélek és az anyagi érzet, az Igazság és a tévedés sarjadékai között.

Ha eléggé győzedelmeskedtünk az anyagi érzet tévedései felett, hogy a Lelket engedjük uralomra jutni, akkor utálni fogjuk a vétket, és minden álarca alatt megdorgáljuk. Csakis ily módon áldhatjuk ellenségeinket, bár talán nem így értelmezik szavainkat. Nem választhatunk önmagunknak, hanem Jézus tanítása szerint kell kidolgoznunk üdvösségünket.

8. 34 : 5-17

Ha a Krisztus, az Igazság demonstráció által jutott hozzánk, akkor nem szükséges más megemlékezés, mivel a demonstrálás az Immánuel, vagy Velünk az Isten, és ha egy barát velünk van, miért van szükségünk megemlékezésre erről a barátról?

Ha valamennyien, akik valaha is magukhoz vették a szentséget, valóban megemlékeztek volna Jézus szenvedéseiről, és ittak volna az ő poharából, forradalmasították volna a világot. Ha mindazok, akik anyagi jelképekben keresik az ő emlékezetét, felveszik a keresztet, meggyógyítanak betegeket, kiűznek gonoszokat és a Krisztust vagy Igazságot hirdetik a rászorulóknak - a fogékony gondolatnak - elhozzák a millenniumot.

9. 35 : 19 csak, 25-29

A mi kereszteltetésünk megtisztulás minden tévedéstől. ... A mi Úrvacsoránk lelki közösség az egy Istennel. A mi kenyerünk „amely mennyből száll alá”, az Igazság. A mi poharunk a kereszt. A mi borunk a Szeretet ihlete, melyből Mesterünk kortyolt és ajánlott követőinek.

10. 324 : 4-6

Az érzék és saját magunk megtisztítása a haladás bizonyítéka. „Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.

11. 28 : 1-8

A farizeusok azt állították, hogy ismerik és tanítják az isteni akaratot, holott csak akadályozták Jézus küldetésének sikerét. Még tanítványai közül is sokan az útjában álltak. Ha a Mesternek nem lett volna egy tanítványa sem, és nem tanította volna Isten látatlan igazságait, akkor nem feszítették volna meg. Az az elhatározás, hogy a Szellemet az anyagban fogva tartsák az Igazság és a Szeretet üldözője.

12. 24 : 27-2

A keresztrefeszítés hatásossága abban a gyakorlati szeretetben és jóságban rejlik, amelyet az emberiség számára demonstrált. Az igazságot élték az emberek között; de amíg nem látták, hogy az Mesterüket képessé tette arra, hogy a sír felett győzedelmeskedjen, saját tanítványai sem tudták beismerni, hogy ilyen esemény lehetséges. A feltámadás után, még a hitetlen Tamás is arra kényszerült, hogy elismerje, milyen teljes volt az Igazság és Szeretet nagyszerű bizonyítéka.

13. 21 : 1-14

Ha az Igazság úrrá lesz a hibán a napi tevékenységedben és beszélgetéseidben, akkor végül elmondhatod „Ama nemes harczot megharczoltam ... a hitet megtartottam”, mert jobb ember lettél. Ezáltal vesszük ki a magunk részét az Igazsággal és Szeretettel való (ki)egyezésben. A keresztények nem azért munkálkodnak, és imádkoznak tovább, mert azt várják, hogy másnak a jósága, szenvedése és diadala által elnyerik annak harmóniáját és jutalmát.

Ha a tanítvány spirituálisan halad, akkor igyekszik bejutni. Folyamatosan elfordul az anyagi érzettől, és a Szellem romolhatatlan dolgai felé néz. Ha őszinte, az elejétől fogva lelkiismeretes lesz, és minden nap halad egy kicsit a helyes irányba, míg végül örömmel fejezi be menetét.