2.     Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.

3.     Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.

4.     Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos!

5.     Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!

6.     Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!

3.     [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;

4.     Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.

1. Jeremiás 17 : 14

14     Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!

2. Zsoltárok 91 : 1-6, 9-11, 14-16

1     Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

2.     Azt mondom az Úrról: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

3.     Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

4     Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

5.     Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;

6.     A dögvésztõl, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít.

9     Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

10     Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

11     Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.

14     Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt,oltalmazom, mert ismeri nevemet.

15     Ha kiált hozzám, meghallgatom,vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.

16     Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

3. Apostolok Cselekedetei 4 : 33

33     És az apostolok nagy erõvel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.

4. Apostolok Cselekedetei 5 : 12, 14-16

12     Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lõn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.

14     Hívõk pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.

15     Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menõ Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök,

16     És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyûlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektõl gyötretteket: kik mind meggyógyulának.

5. Apostolok Cselekedetei 9 : 36-41

36     Joppéban pedig vala egy nõtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

37     Lõn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták õt, kiteríték a felházban.

38     Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút õ hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

39     Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték õt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.

40     Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a [holt] testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.

41     És az kezét nyújtva néki, felemelé õt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá õt elevenen.

6. I Korintusiakhoz 1 : 1 (második ,-ig)

1     Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola,

7. Apostolok Cselekedetei 27 : 1 (eldöntetett) (második ,-ig), 4, 14, 15, 20, 21 (első :-ig), 22 (intelek)-25, 36, 37, 44 (És így)

1     ...eldöntetett, hogy mi Itáliába hajózzunk,

4     És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezõk valának.

14     Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely Észak-keleti szélnek neveztetik.

15     Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén [azt,] vitetünk vala tova.

20     Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felõl.

21     Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván õ közöttük, monda:

22     intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.

23     Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is,

24     Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.

25     Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott.

36     Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.

37     Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.

44     És így lõn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.

8. Apostolok Cselekedetei 28 : 1-3, 5, 30, 31

1     És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.

2     A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

3     Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tûzre tette, egy vipera a melegbõl kimászva, az õ kezére ragada.

5     De néki, minekutána a kígyót lerázta a tûzbe, semmi baja sem lõn.

30     Marada pedig Pál két egész esztendeig az õ tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik õ hozzá menének.

31     Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felõl való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.

1. xi : 9-21

A Keresztény Tudományban a testi gyógyulás ma, csakúgy mint Jézus idejében, az isteni Alapelv működéséből következik, amely előtt a bűn és betegség elvesztik valóságukat az emberi tudatban, és eltűnnek ugyanolyan természetesen és szükségszerűen, mint ahogy a sötétség helyet ad a világosságnak és a bűn a megújulásnak. Most, csakúgy mint akkor, ezen nagyszerű cselekedetek nem természetfelettiek, hanem a legteljesebb mértékben természetesek. Ezek az Immánuel, azaz a „Velünk az Isten” jelei - egy isteni befolyásnak, amely örökké jelen van az emberi tudatban, megismétli önmagát, eljön most, ahogyan régen megígéretett:

Hogy az [érzék] fogjainak szabadulást hirdessen,
és a vakok szemeinek megnyílását,
hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat.

2. 165 : 12-2

Az egészség úgynevezett fizikai törvényeinek való engedelmesség nem fékezte meg a betegségeket. Mióta az emberalkotta anyagi elméletek elfoglalták a lelki igazság helyét, a betegségek megsokszorozódtak.

Azt mondod, hogy az emésztési zavarok, a fáradtság, az álmatlanság okoz gyomorfájást és fejfájást. Aztán tanácskozol az agyaddal annak érdekében, hogy emlékezz, mi ártott meg neked, holott a gyógymód éppen abban áll, hogy elfelejtsd az egész dolgot; mivel az anyagnak nincs saját érzékelése, és csak az emberi elme az, amely fájdalmat idézhet elő.

3. 430 : 13-20, 27-12

Olvasóimnak bemutatok itt egy allegóriát, amely szemlélteti az isteni Elme törvényét, és az anyag és higiénia állítólagos törvényeit; egy allegóriát, amelyben a Krisztusi Tudomány érvelése meggyógyítja a beteget.

Tegyük fel, hogy egy mentális eset van tárgyalás alatt, ahogyan az eseteket a bíróságon tárgyalják. Egy embert májbaj elkövetésével vádolnak. A beteg rosszul érzi magát, töpreng, és a tárgyalás megkezdődik.

A vád bizonyítékait bekérik, és egy tanú a következő tanúvallomást teszi: --

Én az Egészség törvényeit képviselem. Jelen voltam egyes estéken, amikor a fogvatartott (vagy páciens) egy beteg barátnál virrasztott. Noha én gyakorlom a felügyeletet az emberi ügyek felett, ezen alkalmak során személyesen sértegettek. Azt mondták, hogy hallgatnom kell, amíg nem szólítanak ezen a tárgyaláson, amikor majd tanúskodhatok az ügyben. Az én szabályaimat figyelmen kívül hagyva, a fogvatartott a hét minden éjszakáján virrasztott a beteggel. Amikor a beteg halandó szomjas volt, a fogvatartott inni adott neki. Ezen egész idő alatt a fogvatartott elvégezte napi munkáját, rendszertelenül étkezett, időnként azonnal lefeküdve egy-egy nehéz étel után. Végül májbajt követett el, amelyet büntetendőnek találok, mivelhogy ezen kihágás halálbüntetéssel büntethető. Ezért letartóztattam a Halandó Embert az állam (azaz a test) nevében, és börtönbe zártam.

4. 432 : 16-19

A Bíró azt kérdezi, hogy lehetséges-e az, hogy egy ember megbetegedjen, megszegje a törvényeket és büntetést érdemeljen azért, mert jót tett a felebarátjával, és Halandóság Kormányzó igenlő választ ad.

5. 433 : 18-26, 31-11

Orvostudomány Bíró ezt követően kimondja a súlyos halálbüntetés ítéletet a fogvatartottra. Mivel felebarátját úgy szerette mint saját magát, a Halandó Ember első fokon bűnös volt a jóakaratban, és ez vezetett a második bűncselekmény elkövetéséhez, a májbajhoz, amelyet az anyagi törvények emberölésként ítélnek el. Ezért a cselekményért a Halandó Embert haláláig tartó kínzásra ítélik. „Isten legyen kegyelmes a te lelkedhez” - hangzik az ünnepélyes bírói szózat.

De ímé, Krisztus, az Igazság, az Élet szelleme és a Halandó Ember barátja, ki tudja tárni a börtön kapuit és ki tudja szabadítani a foglyokat. Az isteni Szeretet szárnyain gyors üzenet érkezik: „Halasszák el a kivégzést; a fogvatartott nem bűnös.” Megdöbbenés tölti be a fogház udvarát. Egyesek felkiáltanak: „Ez ellentétes a törvénnyel és igazságszolgáltatással.” Mások azt mondják: „Krisztus törvénye felülírja a mi törvényeinket; kövessük Krisztust."

Sok vita és ellenkezés után engedélyt adnak egy tárgyalásra a Szellem Bíróságán, ahol a Krisztusi Tudomány felléphet mint a szerencsétlen fogvatartott ügyvédje.

6. 434 : 17-23

Az ügyvéd reményt és győzelmet sugárzó, őszinte, komoly szemei felfelé tekintenek. Aztán a Krisztusi Tudomány hirtelen a legfelsőbb tanácshoz fordul, és megkezdi a védelem érvelését: --

A törvényszék előtt álló fogvatartottat igazságtalanul ítélték el. Kihallgatása egy tragédia volt, és erkölcsileg törvényellenes.

7. 435 : 19-23, 31-35

A betegágy mellett virrasztani gyakorolva a szeretetet, amely „a törvény betöltése” - úgy cselekedve másokkal „ahogy szeretnétek, hogy mások veletek cselekedjenek” - nem a törvény megszegése, hiszen semmilyen emberi vagy isteni követelmény nem tartja igazságosnak megbüntetni egy embert azért, hogy helyesen cselekedett.

Az egyetlen joghatóság, amelynek a fogvatartott alá tudja vetni magát az az Igazság, Élet és Szeretet joghatósága. Ha azok nem ítélik el, akkor Orvostudomány Bírónak sem kellene elítélnie; és azt kérem, hogy a fogvatartottnak adják vissza szabadságát, melytől igazságtalanul fosztották meg.

8. 437 : 32-7

Az ügyvéd, Krisztusi Tudomány ekkor felolvasott a legfőbb törvénykönyvből, a Bibliából, bizonyos részleteket az Ember Jogairól, megjegyezve, hogy a Biblia nagyobb tekintély, mint a Blackstone: --

Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék.

Imé, adok néktek hatalmat ... az ellenségnek minden erején; és semmi sem árthat néktek.

Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.

9. 440 : 33 (a Legfelsőbb)-4

... a Legfelsőbb Bíróság Főbírája jóságos és tiszteletet parancsoló viselkedéssel, megértve és meghatározva minden törvényt és bizonyítékot, saját törvénykönyvéből, a Bibliából megmagyarázta, hogy bármilyen úgynevezett törvény, amely mást akar büntetni, mint a bűnt, semmis és érvénytelen.

10. 442 : 5-15

A Lelki Érzékek Esküdtszéke azonnal megegyezett az ítéletben, és a Szellem nagy kihallgatótermében visszhangzott a kiáltás: „Nem bűnös.” Ekkor a fogvatartott újjászületve, erősen és szabadon állt fel. Amint kezet fogott ügyvédjével, Krisztusi Tudománnyal, megfigyeltük, hogy minden sápadtság és erőtlenség eltűnt. Testtartása egyenes és parancsoló volt, arca sugárzott az egészségtől és boldogságtól. Az isteni Szeretet kiűzte a félelmet. Halandó Ember, aki már nem beteg és nem fogoly, előrelépett mint akinek lábai „szépek a hegyekben” mint azé, aki „jó híreket hoz magával”.