50.     Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

51.     Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52.     Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53.     Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54.     Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Teljes a diadal a halál fölött!

1. Példabeszédek 3 : 5, 8

5     Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

8     Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

2. Zsoltárok 125 : 1, 2

1     Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll.

2     Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.

3. Zsoltárok 40 : 1-3

1     Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

2     És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.

3     És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.

4. 2 Mózes 20 : 1, 2, 7 (;-ig)

1     És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

2     Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

7     Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd;

5. Máté 3 : 16, 17

16     Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll.

17     És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

6. Máté 4 : 1-4

1     Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.

2     Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

3     Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."

4     Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

7. János 6 : 22 (harmadik ,-ig), 24 (beszállának)-38, 40 (;-ig)

22     Másnap a sokaság, amely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó,

24     ... beszállának õk is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.

25     És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?

26     Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

27     Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

28     Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

29     Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit õ küldött.

30     Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?

31     A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

32     Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.

33     Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

34     Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

35     Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jõ, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

36     De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

37     Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.”

38     Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

40     Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen;

8. II Korinthusiakhoz 5 : 1, 4-8

1     Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.

4     Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.

5     Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az,] aki a Lélek zálogát is adta minékünk.

6     Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

7     (Mert hit által járunk, nem látás után);

8     Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.

9. I Péter 1 : 16 (meg), 22-25 (első .-ig)

16     ...meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

22     Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívbõl buzgón szeressétek;

23     Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké.

24     Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull:

25     De az Úr beszéde megmarad örökké.

10. I János 2 : 15-17

15     Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

16     Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

17     És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1. 76 : 20 (az ember)-21

...az ember halhatatlan és isteni felhatalmazás alapján él.

2. 81 : 17-18, 28-30

Az ember Isten hasonlatosságában, amilyennek a Tudomány őt feltárja, nem tud nem-halhatatlan lenni....A Tudományban az ember halhatatlansága Isten, a jó halhatatlanságától függ, és a jó halhatatlanságának szükségszerű következménye.

3. 209 : 1-9

Az embernek, halhatatlanként, tökéletes és megsemmisíthetetlen élete van. A halandó hiedelem teszi a testet diszharmónikussá és beteggé aszerint, ahogy a tudatlanság, a félelem vagy az emberi akarat kormányozza a halandókat.

Az Elme, mely minden alkotása felett áll, és mely valamennyit kormányozza, a saját eszmerendszerének központi napja, saját mérhetetlen teremtésének élete és világossága; és az ember az isteni Elme alárendeltje. Az anyagi és halandó test és elme nem az ember.

4. 214 : 19-25

A halandók hajlamosak arra, hogy inkább attól féljenek és azt imádják, amit anyagi testnek tekintenek, mint egy szellemi Istent. Minden anyagi ismeret, miként az eredeti „tudás fája”, sokszorosítja fájdalmainkat, mivel a halandó illúziók megrabolnák Istent, legyilkolnák az embert, miközben kannibál falatokkal terítenék asztalukat és hálát adnának.

5. 215 : 8-10

A halandók nem ismerik a létezés valóságát, mert az anyag és a halandóság nem tükrözik vissza a Szellem tényeit.

6. 476 : 13-17, 23-32

A halandók nem Isten bukott gyermekei. Nekik soha nem volt tökéletes létező állapotuk, amelyet aztán később visszanyerhetnének. Ők, a halandó történelem kezdete óta „vétekben fogantak és bűnben születtek.”

Emlékezz arra, hogy a Szentírás a halandó emberről azt mondja: „Az embernek napjai olyanok, mint a fű; úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha által megy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.”

Amikor Jézus Isten gyermekeiről, nem az emberek gyermekeiről, beszélt, ezt mondta: „Az Isten országa ti bennetek van” azaz az Igazság és a Szeretet uralkodnak a valóságos emberben, ami megmutatja, hogy az ember mint Isten képe nem bukott, hanem örök.

7. 295 : 11-24

A halandók nem olyanok, mint a halhatatlanok, akiket Isten saját képére teremtett; minthogy azonban a végtelen Szellem minden, a halandó tudat végül is engedni fog a tudományos ténynek és eltűnik, és a lét valódi érzete, tökéletesként és örökké érintetlenként, megjelenik.

Isten halandókon keresztüli megnyilvánulása olyan, mint az ablaküvegen átszűrődő fény. A fény és az üveg soha nem vegyülnek, de anyagként az üveg kevésbé átlátszatlan, mint a falak. Azon a halandó elmén jelenik meg a legélénkebben az Igazság, amely sok anyagiságot veszített el - sok tévedést - annak érdekében, hogy az Igazság számára átláthatóbbá váljék. Akkor, mint a párává oszló felhő, nem fedi el többé a napot.

8. 260 : 28-7

Ha a gondolatot halandó köntösbe öltöztetjük, el kell veszítenie halhatatlan természetét.

Ha a testhez fordulunk gyönyörért, fájdalmat találunk; ha Életért, halált találunk; ha Igazságért, tévedést találunk; ha a Szellemért, annak ellentétjét, anyagot találunk. Most fordítsd meg ezt az eljárást. Fordítsd el tekintetedet a testtől az Igazság és Szeretet felé, minden boldogság, harmónia és halhatatlanság Alapelve felé. Rendületlenül tartsd gondolataidat a maradandón, jón és igazon, és ezeket olyan arányban fogod tapasztalni, amilyen arányban azok betöltik gondolkodásodat.

9. 289 : 14-20

Az a tény, hogy a Krisztus vagy Igazság legyőzte és most is legyőzi a halált, bizonyítja, hogy a „félelmek királya” csak halandó hiedelem vagy tévedés, amit az Igazság az Élet lelki bizonyítékaival semmisít meg; és ez azt mutatja, hogy ami az érzékek számára halálnak tűnik, az csak egy halandó illúzió, mivel a valódi ember és a valódi univerzum számára nincs halál-folyamat.

10. 215 : 22-24

A Tudomány, a maga isteni bizonyítékával megfordítja az anyagi érzet bizonyítékát. A halandóság minden minősége és állapota elveszik, melyet elnyel a halhatatlanság.

11. 216 : 11-21, 28-1

Annak megértése, hogy az Ego az Elme, és hogy csak egyetlen Elme vagy intelligencia van, rögtön elkezdi megsemmisíteni a halandó érzet tévedéseit, és a halhatatlan érzet igazságának biztosítását. Ez a megértés harmonikussá teszi a testet, szolgává és nem úrrá teszi az idegeket, a csontokat, az agyat stb. Ha az embert az isteni Elme törvénye kormányozza, akkor teste behódol az örökkévaló Életnek, Igazságnak és Szeretetnek. A halandók nagy tévedése az, hogy az emberről, Isten képéről és hasonlatosságáról azt tételezik fel, hogy anyag is és Szellem is, hogy jó is és gonosz is.

Ha azt mondod: „Az ember teste anyagi”, és Pállal mondom: Akarj „inkább ... kiköltözni a testből, és elköltözni az Úrhoz.” Add fel az anyagi hiedelmet, hogy az anyagban elme van, és legyen csak egy Elméd, mégpedig Isten; mert ez az Elme saját hasonlatosságát alkotja.

12. 487 : 27-29

A megértés, hogy az Élet Isten, Szellem, meghosszabbítja napjainkat azáltal, hogy megerősíti bizalmunkat az Élet elmúlhatatlan valóságában, annak mindenhatóságában és halhatatlanságában.

13. 428 : 6-29

Ebben a nagyszerű pillanatban az ember előjoga, hogy bizonyítsa Mesterünk szavait: „Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem látja meg a halált.” Megfosztani a gondolatot a hamis bizakodásoktól és anyagi bizonyítékoktól azért, hogy a lét lelki tényei megjelenhessenek - ez az a nagyszerű teljesítmény, amely által elsöpörjük a hamisat és helyet adunk az igaznak. Így alapozhatjuk meg az igazságban a templomot, vagy testet, „melynek építője és alkotója Isten”.

Nem az „Ismeretlen Istennek” kellene szentelnünk a létezést, akit „nem ismerve tisztel[ünk]”, hanem az örök építőnek, az örökkévaló Atyának, az Életnek, amelyet a halandó érzet nem csorbíthat és a halandó hiedelem nem pusztíthat el. Fel kell ismernünk a mentális hatalom képességét, hogy ellensúlyozza a téves emberi értelmezéseket, és hogy felváltsa azokat az élettel, amely lelki, és nem anyagi.

Felszínre kell hozni azt a nagyszerű szellemi tényt, hogy az ember most tökéletes és halhatatlan, nem pedig majd lesz. Örökké a létezés tudatában kell lennünk, és előbb-utóbb Krisztus és a Krisztusi Tudomány által le kell győznünk a bűnt és a halált. Az ember halhatatlanságának bizonyítéka egyre láthatóbbá lesz, amint feladja az anyagi hiedelmeket és a halhatatlan tények elfogadást nyernek.