21.     Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.

22.     Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!

23.     Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és eltávolítod az álnokságot sátradból.

10.     De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11.     Lábam az õ nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

13.     Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkíván lelke, azt meg is teszi.

14.     Bizony végbe viszi, ami felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.

1. 2 Sámuel 22 : 33

33     Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.

2. Dániel 2 : 1-6, 10, 12, 16-20, 25-28 (.-ig), 36, 46-48

1     Nabukodonozor uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nabukodonozor, nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni.

2     Akkor azt mondta a király, hogy hívjanak mágusokat, igézőket, varázslókat és csillagjósokat, hogy mondják meg: mi volt a királynak az álma. Azok eljöttek, és a király elé álltak.

3     A király így szólt hozzájuk: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg nem tudom: mit jelent az álom.

4     A csillagjósok így szóltak a királyhoz - arámul: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát.

5     A király válaszolt, és ezt mondta a csillagjósoknak: Ez az elhatározásom: Ha nem adjátok tudtomra az álmot és magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik.

6     De ha az álmot és magyarázatát előadjátok, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Adjátok tehát elő az álmot és magyarázatát!

10     A csillagjósok így válaszoltak a királynak: Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól.

12     Ezért a király igen nagy haragra gerjedt, és elrendelte, hogy végezzék ki a babiloni bölcseket mind.

16     Dániel pedig bement a királyhoz, és azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a magyarázatot a királynak.

17     Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának,

18     majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt.

19     Ekkor a titok lelepleződött Dániel előtt éjszakai látomásban, Dániel pedig áldotta érte a menny Istenét.

20     Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom.

25     Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát.

26     A király megszólalt, és azt mondta Dánielnek, akinek Baltazár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata?

27     Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak.

28     De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nabukodonozor királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban.

36     Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak.

46     Akkor Nabukodonozor király arcra borult, úgy hódolt Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot, és tömjénezzenek neki.

47     Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok ura és a titkok feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot.

48     Akkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává tette.

3. Példabeszédek 3 : 1, 4-6

1     Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,

4     Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.

5     Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

6     Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

4. János 5 : 1-9, 16-19, 30 (az első :-ig)

1     Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

2     Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

3     A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.

4     Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).

5     Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

6     Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"

7     A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."

8     Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"

9     És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

16     A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt.

17     Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."

18     Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

19     Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

30     Én önmagamtól nem tehetek semmit:

5. János 14 : 10 (az Atya)

10     … az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.

1. 281 : 14-17

Az egyetlen Ego, az egyetlen Elme vagy Szellem, amelyet Istennek neveznek, végtelen egyéniség, amely minden formával és szépséggel felruház, és amely valóságot és istenséget tükröz az egyéni lelki emberben és a dolgokban.

2. 475 : 5-22

Kérdés: Mi az ember?

Válasz: Az ember nem anyag; nem agyból, vérből, csontokból és más anyagi elemekből áll. A Szentírás tudtunkra adja, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ez a hasonlatosság nem az anyag. A Szellem hasonlatossága nem térhet el ennyira a Szellemtől. Az ember lelki és tökéletes, és mert lelki és tökéletes, a Keresztény Tudományban ilyenként kell őt értelmezni. Az ember eszme, a Szeretet képe; nem fizikum. Ő Isten összetett ideája, aki minden helyes ideát magába foglal; mindannak generikus elnevezése, ami Isten képét és hasonlatosságát tükrözi vissza; a létezés tudatos azonossága, amint az a Tudományban megállapítható, ahol az ember Isten vagy Elme tükröződése, és így örök; az, amelynek nincs Istentől elkülönült elméje; az, amelynek nincsen egyetlen tulajdonsága sem, amely nem az Istenségtől származik; az, amely nem rendelkezik saját élettel, intelligenciával, sem saját teremtő erővel, hanem lelkileg tükrözi mindazt, ami Alkotójához tartozik.

3. 258 : 9-14 következő oldal

Az ember több, mint egy anyagi forma benne egy elmével, amelynek meg kell szabadulnia környezetétől azért, hogy halhatatlan legyen. Az ember végtelenséget tükröz, és ez a visszatükrözés Isten igaz eszméje.

Isten az emberben a végtelen eszmét fejezi ki, amely örökké fejleszti önmagát terjeszkedve és egyre magasabbra emelkedve egy határtalan alapról. Az Elme nyilvánít meg mindent, amely az Igazság végtelenségében létezik. Nem tudunk többet az emberről mint az igaz isteni képmásról és hasonlatosságról, mint amit Istenről tudunk.

A végtelen Alapelvet a végtelen idea és a lelki egyéniség tükrözi vissza, de az anyagi úgynevezett érzékek nem képesek tudomást venni sem az Alapelvről, sem annak eszméjéről. Az emberi képességek olyan arányban növekednek és tökéletesednek, ahogyan az emberiség elnyeri az ember és Isten igaz eszméjét.

A halandóknak nagyon tökéletlen felfogásuk van a lelki emberről és gondolatának végtelen terjedelméről. Hozzá tartozik az örök Élet. Minthogy az ember sohasem születik és sohasem hal meg, Isten kormányzása alatt az örök Tudományban lehetetlen volna az ember számára, hogy lebukjon magas rangjáról.

Lelki érzék útján felismerheted az istenség szívét, és így elkezdheted megérteni a Tudományban az ember generikus kifejezését. Az ember nem olvad fel az Istenségben, és az ember nem veszítheti el egyéniségét, mivel az örök Életet tükrözi; az ember nem is egy elszigetelt, magányos eszme, mivel a végtelen Elmét, minden szubsztancia összességét képviseli.

Az isteni Tudományban, az ember Isten hű képmása. Az isteni természet legjobban Krisztus Jézusban fejeződött ki, aki a halandókra Isten igazabb tükröződését vetette és magasabbra emelte az életüket, mint amit szegényes gondolat-mintáik megengedtek - gondolatok, amelyek az embert bukottként, betegként, bűnösként és halandóként jelenítették meg. A tudományos létezés és isteni gyógyítás Krisztusi megértése magába foglalja a tökéletes Alapelvet és eszmét - tökéletes Istent és tökéletes embert - mint a gondolkodás és demonstrálás alapját.

4. 302 : 3-24

Az anyagi test és elme időleges, de a valódi ember lelki és örök. Ezzel a magyarázattal nem veszik el a valódi ember azonossága, hanem megtaláltatik, mivel a létezés és minden azonosság tudatos végtelensége kerül felismerésre és az változatlan marad. Lehetetlen, hogy az ember bármi olyat elveszítsen, ami valódi, amikor Isten a minden és örökké az emberé. Az az elgondolás, hogy az elme az anyagban van, és hogy az anyag úgynevezett gyönyörei és fájdalmai, az anyag születése, vétke, betegsége és halála valóságosak, egy halandó hiedelem, és ez a hiedelem minden, ami valaha is elveszik majd.

Folytatva meghatározásunkat az ember-ről, emlékezzünk arra, hogy a harmonikus és halhatatlan ember mindig is létezett, és mindig az anyagban létező bármely élet, szubsztancia és intelligencia halandó illúzióján túl van és felette áll. Ez a megállapítás tényen alapszik és nem mesén. A létezés Tudománya feltárja, hogy az ember tökéletes, mint ahogy az Atya is tökéletes, mert a lelki ember Lelke vagy Elméje Istenben van, a minden lét isteni Alapelvében, és mivel ezt a valódi embert a Lélek kormányozza az érzék helyett, a Szellem törvénye, nem pedig az anyag úgynevezett törvényei.

5. 94 : 1-11, 24 (,-ig), 30-32 (első .-ig)

Jézus egy Istent hirdetett, egy Szellemet, aki az embert Saját - a Szellem, nem pedig az anyag - képére és hasonlatosságára alkotja. Az ember végtelen Igazságot, Életet és Szeretetet tükröz. Az ember így értett természete magában foglalja mindazt, amire a „kép” és „hasonlatosság” kifejezések utalnak, amint azok a Szentírásban használatosak. Az igazán Keresztény és tudományos állítás a személyiségről, és az ember és Isten kapcsolatáról, azzal a demonstrációval, amely azt kísérte, felbőszítette a rabbikat, akik aztán azt mondták: „Feszítsd meg, feszítsd meg ... a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.”

Mesterünk könnyedén olvasta az emberi nem gondolatait,

Ehhez a tisztánlátáshoz való közelítés lelki fejlődést és az Elme végtelen képességeivel való egységet mutat.

6. 128 : 7 (üzletemberek)-19

... üzletemberek és nagy műveltségű tudósok azt tapasztalják, hogy a Keresztény Tudomány fokozza kitartásukat és szellemi erejüket, növeli emberismeretüket, valamint éleslátást, felfogóképességet és normál kapacitásuk meghaladására képességet biztosít számukra. Az ezzel a lelki megértéssel bíró emberi elme rugalmasabb lesz, nagyobb ellenállóképességre tesz szert, valamelyest megszabadul saját magától és kevesebb pihenésre van szüksége. A létezés Tudományának ismerete fejleszti az ember rejtett képességeit és lehetőségeit. Kiterjeszti a gondolat atmoszféráját, hozzáférést adva a halandóknak tágabb és magasabb birodalmakhoz. A gondolkodót intuíciójának és tisztánlátásának eredendő légkörébe emeli.

7. 519 : 11-21

Az emberi képesség csak lassan ismeri fel és fogja fel Isten teremtését és azt az isteni erőt és jelenlétet, amely ezzel jár, és amely annak szellemi eredetét demonstrálja. A halandók addig nem ismerhetik meg a végtelent, amíg le nem vetik a régi embert és el nem érik a szellemi képmást és hasonlatosságot. Mi mérhetné fel a végtelent! Hogyan nyilvánítsuk ki Őt, addig, míg, az apostol szavaival élve „el [nem] jutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére?”