16.     Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17.     Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

18.     Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

19.     Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.

20.     Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.

21.     Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

1. Lukács 2 : 14

14     Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

2. Ézsaiás 11 : 1-5

1     Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.

2     Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.

3     Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt,

4     hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst.

5     Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség.

3. Máté 9 : 35

35     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között.

4. Máté 10 : 1, 5-8, 16-20, 34-39

1     Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.

5     Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be,

6     inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.

7     Menjetek el, és hirdessétek: eljött a mennyek országa!

8     Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.

16     Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.

17     Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,

18     sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.

19     Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.

20     Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.

34     Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.

35     Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,

36     és így az embernek ellensége lesz a háza népe.

37     Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;

38     és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.

39     Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.

5. Máté 11 : 2-6, 28, 29

2     Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:

3     "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"

4     Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

5     vakok látnak és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,

6     és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

28     Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

29     Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.

6. Máté 12 : 14, 15

14     A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.

15     Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat,

7. Máté 21 : 12-16, 31 (Bizony)

12     Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,

13     és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek."

14     Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.

15     Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak,

16     és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?"

31     Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.

8. János 14 : 27

27     Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.

9. János 16 : 33

33     Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.

1. 40 : 31-7

A Kereszténység természete békés és áldott, de ahhoz, hogy az országba bejussunk, a remény horgonyát az anyag kárpitján túl a Sekinába kell vetnünk, ahová Jézus előttünk ment be, és az anyag ezen meghaladásának az igazságosoknak az örömei és győzelmei, valamint szomorúságai és szenvedései által kell jönnie. Miként Mesterünk tette, úgy nekünk is el kell fordulnunk az anyagi érzettől a lét lelki érzetéhez.

2. 19 : 12-16

A Mester nem tartózkodott attól, hogy kimondja a teljes igazságot, hanem pontosan kijelentette, hogy mi semmisíti meg a betegséget, a vétket és a halált, ha tanítása meghasonlást okozott is a családokban, és az anyagi hiedelmeknek nem békét, hanem kardot hozott.

3. 20 : 6-13, 16-23

A rituális papnak és a képmutató farizeusnak Jézus azt mondta: „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában”. Jézus története új időszámítást vezetett be, amelyet keresztény korszaknak nevezünk; de ő nem alapított rituális imádást. Ő tudta, hogy az emberek megkeresztelkedhetnek, részt vehetnek az úrvacsorán, támogathatják a papságot, megtarthatják a szombatot, hosszú imákat mondhatnak, és mégis érzékiesek és vétkesek lehetnek.

„Útált és emberektől elhagyott volt”, áldással viszonozta az átkot, és a halandókat önmaguk ellentétére, igen, Isten természetére tanította; és amikor a tévedés megérezte az Igazság erejét, ostor és kereszt várt a nagy Tanítóra. Mégsem tért le az útról, mert tudta jól, hogy az isteni parancs iránti engedelmesség és a bizalom Istenben megkímélnek attól, hogy újra kelljen járni az utat a vétektől a szentséghez.

4. 133 : 19-28

A zsidóság a kereszténység ellentéte volt, mert a zsidóság egy nemzeti vagy törzsbeli vallás korlátozott formáját hozta létre. Véges és anyagi rendszer volt, amelyet Istenre, az emberre, egészségügyi módszerekre és vallási kultuszra vonatkozó különleges elméletekben gyakoroltak. Hogy „egyenlővé [tette] magát Istennel”, volt az egyik zsidó vád az ellen, aki a Szellem alapjára helyezte a kereszténységet, aki úgy tanított, ahogyan az Atya ihlette, és aki Istenen kívül semmilyen életet, értelmet vagy szubsztanciát nem ismert el.

5. 26 : 28-9

Mesterünk nem csupán elméletet, tant vagy hiedelmet tanított. Amit ő tanított és gyakorolt, az az egész valóságos lét isteni Alapelve volt. A Kereszténység általa adott bizonyítéka nem a vallásnak és az imádásnak egy formája vagy rendszere volt, hanem a Keresztény Tudomány, amely kidolgozza az Élet és a Szeretet harmóniáját. Jézus üzenetet küldött Keresztelő Jánosnak, melynek az volt a célja, hogy kétségkívül bizonyítsa, hogy a Krisztus eljött: „Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok látnak, a bénák járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.” Más szóval: Mondjátok meg Jánosnak, hogy mi az isteni hatalom demonstrációja, és ő azonnal meg fogja érteni, hogy a messiási munkában Isten a hatalom.

6. 27 : 17-21

Jézus példázatai megmagyarázzák, hogy az Élet soha nem keveredik a vétekkel és a halállal. Ő a Tudomány fejszéjét az anyagi tudás gyökerére fektette, hogy készen legyen azzal kivágni a panteizmus hamis tanát, amely szerint Isten vagyis az Élet az anyagban vagy az anyagból van.

7. 25 : 13-21

Jézus demonstrálás útján tanította az Élet útját, hogy megérthessük, hogyan gyógyítja ez az isteni Alapelv a beteget, űzi ki a tévedést, és diadalmaskodik a halál felett. Jézus jobban mutatta be Isten eszményét, mint azt olyan valaki tehette volta, akinek eredete kevésbé volt szellemi. Isten iránti engedelmessége következtében mindenki másnál spirituálisabban módon mutatta ki a lét Alapelvét. Innen ered intelmének ereje: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

8. 28 : 15-6

Jézusnak sem eredetét, sem jellemét, sem munkálkodását nem értették meg általánosan. Természetének egyetlen alkotóelemét sem ítélte meg helyesen az anyagi világ. Még igazságossága és tisztasága sem akadályozta meg az embereket abban, hogy azt mondják: Falánk, és a tisztátalanok barátja, a pártfogója pedig Belzebúb.

Emlékezz, te Keresztény mártír, hogy elég, ha méltónak találtatsz, hogy megoldjad Mestered saruit! Azt feltételezni, hogy az igazságosság miatti üldözés a múlthoz tartozik, és hogy a Kereszténység ma békében van a világgal, mert szekták és közösségek tiszteletben tartják, annyit jelent, mint a vallás tulajdonképpeni természetét helytelenül felfogni. A tévedés megismétli önmagát. A megpróbáltatások, amelyeket a próféták, a tanítványok és az apostolok tapasztaltak, „akikre nem volt méltó e világ”, valamilyen formában az igazság minden úttörőjére várnak.

A társadalomban túl sok az állati bátorság és nem elégséges az erkölcsi bátorság. A Keresztényeknek fel kell venniük a fegyvert a hiba ellen otthonukban és azon kívül is. Meg kell birkózniuk a bűnnel saját magukban és másokban, és folytatni ezt a harcot, amíg be nem fejezték menetüket. Ha megtartják hitüket, megszerzik az öröm koronáját.

9. 265 : 31-5

Az érzet fájdalmai üdvösek, ha a hamis élvezetes hiedelmeket gyökereitől megfosztják, és a vonzalmakat az érzetből a Lélekbe plántálják, ahol Isten teremtményei jók, és „megvidámítják a szívet”. Ilyen a Tudomány kardja, amellyel az Igazság lefejezi a tévedést, hogy az anyagiság helyet adjon az ember mélyebb egyéniségének és rendeltetésének.

10. 326 : 3-5, 12-22

Ha Krisztust, az Igazságot szeretnénk követni, annak az Isten által kijelölt úton kell történnie. Jézus azt mondta: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem.”

El kell hagynunk az anyagi rendszerek alapját, bármennyire is szentesített a hagyomány által, ha el akarjuk nyerni a Krisztust, mint egyedüli üdvözítőnket. A halandó elme nagy gyógyítója nem részben, hanem teljesen gyógyítja meg a testet.

A cél és az indíték, hogy helyesen éljünk, most megszerezhető. Ezt a pontot teljesítve, úgy indultál, ahogyan kellett. A Keresztény Tudomány számtáblájával kezdted, és semmi más nem hátráltathatja előrehaladásodat, mint a helytelen szándék. Igaz indítékkal dolgozva és imádkozva, az Atyád megnyitja majd az utat. „Kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?”