1.     Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.

2.     Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;

9.     Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

10.     Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok;] akik nem kegyelmezettek [voltatok,] most pedig kegyelmezettek [vagytok.]

11.     Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek;

12.     Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a jó cselekedetekből, ha látják [azokat,] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

15. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;

1. 2 Mózes 20 : 1-3

1     És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

2     Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

3     Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

2. 1 Sámuel 28 : 3-8, 11, 12 (első .-ig), 14 (És megismeré)-20 (;-ig)

3     Sámuel pedig meghalt vala, és siratá őt az egész Izráel, és eltemeték őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtá a földről.

4     És mikor a Filiszteusok egybegyűlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyűjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.

5     Amint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az ő szíve nagyon megrémüle.

6     És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.

7     Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony.

8     Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, akit mondok néked.

11     Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem.

12     Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott.

14     És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tőn [néki.]

15     Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?

16     És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn?!

17     És aszerint cselekedett az Úr, amint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.

18     Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.

19     És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.

20     Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól;

3. Ézsaiás 8 : 19 (az első ?-ig)

19     És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát ne Istenétől tudakozzék-é a nép?

4. 2 Mózes 20 : 5 (mert), 6

5     ...mert én, az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek.

6     De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

5. Máté 24 : 1, 2 (első :-ig), 4 (Vigyázzatok)-7, 10-14 (;-ig)

1     És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

2     Jézus pedig monda nékik:

4     Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

5     Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

6     Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

7     Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

10     És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.

11     És sok hamis próféta támad, akik sokakat megtévesztenek.

12     És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

13     De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.

14     És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek;

6. II Thesszalonika 2 : 1-3 (a második ,-ig)

1     Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim,

2     hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna.

3     Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás,

7. II Timóteus 3 : 1-5, 14-17

1     Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.

2     Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek

3     szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók,

4     árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.

5     Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.

14     De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad,

15     mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.

16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;

17     hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

1. 102 : 9-11

Csak egy valódi vonzalom van, a Szellemé. A tű pólus felé mutatása szimbolizálja Isten, az isteni Elme mindent felölelő hatalmát vagy vonzalmát.

2. 213 : 11-15

Minden jóság felé tett lépés az anyagiságból való elindulás, és az Isten, Szellem felé való tendencia. Az anyagi elméletek részben megbénítják ezt a végtelen és örök jó felé való vonzalmat egy a véges, ideiglenes és disszonáns felé való ellenkező vonzódással.

3. 536 : 11-29

Ha az ember szellemi gravitációja és vonzódása az egy Atyához, akiben „élünk és mozgunk és van létezésünk” elveszne, és az embert az isteni Alapelv helyett a testiség kormányozná, a test a Lélek helyett, az ember megsemmisülne. Ha test teremtené a Szellem helyett, ha az anyagból indulna ki, nem Istenből, akkor a halandó ember saját maga által lenne kormányozva. Mivel vak vezetne világtalant, mindketten elbuknának.

A szenvedélyeknek és vágyaknak fájdalomban kell végződniük. Ezek „rövid életű[ek] és háborúságokkal bővelkedő[k]”. Feltételezett örömeik csalások. Szűk határaik lecsökkentik a belőlük származó örömöket és tövissel övezik teljesítményeiket.

A halandó elme elfogadja az élet és öröm téves, anyagi felfogását, de az igaz eszme a halhatatlan oldalról nyerhető el. Mit érnek el a halandók fáradozás, küzdelem és bánat által? Feladják hiedelmüket a mulandó életben és boldogságban; a halandó és anyagi visszatér a porba, és elérik a halhatatlant.

4. 183 : 16-25

Azok az állítólagos törvények, melyek fáradtságot és betegséget eredményeznek, nem az Ő törvényei, mivel az Igazság törvényszerű és egyetlen lehetséges működése a harmónia létrehozása. A természet törvényei a Szellem törvényei; de a halandók általában azt ismerik el törvényként, ami elfedi a Szellem törvényét. Az Isteni Elme jogosan követeli az ember teljes engedelmességét, szeretetét és erejét. Kevesebb hűségre nincs rendelés. Az Igazságnak való engedelmesség hatalmat és erőt ad az embernek. A hibának való behódolás a hatalom elvesztését hozza magával.

5. 537 : 9-10

A gonosz ismerete soha nem volt az isteniség vagy az emberség esszenciája.

6. 102 : 30-31

Az emberiségnek meg kell tanulnia, hogy a gonosznak nincs hatalma. Úgynevezett zsarnoksága csupán a semmiség egy fázisa.

7. 103 : 18-24, 29-2

A Keresztény Tudományban az állati magnetizmus vagy hipnotizmus a tévedés vagy halandó elme konkrét megnevezése. Ez a hamis hiedelem, hogy az elme az anyagban van, és hogy az elme gonosz is és jó is; hogy a gonosz éppoly valós, mint a jó, és annál erősebb. Ez a hiedelem az Igazság egyetlen sajátosságával sem bír. Ez vagy tudatlan vagy rosszindulatú. A hipnotizmus rosszindulatú formája morális idiotizmusban végződik.

Valójában nincs halandó elme, és ebből kifolyólag nem létezik halandó gondolat-átvitel és akaraterő. Az Élet és létezés Istentől vannak. A Keresztény Tudományban az ember nem tud ártani, mert a tudományos gondolatok igaz gondolatok, melyek Istentől jutnak az emberhez.

8. 104 : 13-18

A Keresztény Tudomány a mentális működés alapjáig hatol, és feltárja a teodíciát, mely minden isteni működésnek, mint az isteni Elme kisugárzásának, helyességét jelzi, és az ellenkező, állítólagos működés - gonosz, okkultizmus, szellemidézés, mesmerizmus, állati magnetizmus, hipnotizmus - helytelenségét.

9. 72 : 9 (Ahogy)-12, 21-32

Ahogy a világosság megsemmisíti a sötétséget, és a sötétség helyén fény lesz, úgy (az abszolút Tudományban) a Lélek, vagy Isten, az ember egyetlen igazság-adója.

Mivel Isten, a jó, örökké jelen van, ebből következik az isteni logika szerint, hogy a gonosz, a jó állítólagos ellentéte, soha nincs jelen. A Tudományban, az Istentől, a végtelen Minden-a-mindenekben-ből eredő egyéni jó áradhat az elköltözöttől a halandók felé; gonosz azonban sem nem kommunikálható, sem nem tudományos. Egy vétkező, földi halandó nem az Élet valósága, sem pedig médium, melyen keresztül az igazság a földre jön. Ha gonosz és szenvedés közölhető, akkor a kapcsolódás öröme a bűn tréfájává válik. Nem a személyes érintkezés, hanem az isteni törvény az igazság, egészség és harmónia kommunikálója a föld és az emberiség felé.

10. 73 : 8-14

A hiedelem, hogy az egyik ember szellemként uralhat egy másikat mint anyagot, felborítja az embernek mind az egyéniségét mind a Tudományát, mivel az ember képmás. Isten kontrollálja az embert, és Isten az egyetlen Szellem. Egy úgynevezett szellem bármely más kontrollja vagy vonzása halandó hiedelem, amelyet gyümölcse alapján - a gonosz ismétléséről kellene felismerni.

11. 74 : 29-32

A Keresztény Tudományban soha nincs visszalépés, soha nincs visszatérés kinőtt állapotokba. Az úgynevezett holtak és élők nem tudnak egymással érintkezni, mert a létezés és tudat elkülönült állapotaiban vannak.

12. 82 : 31-9

Egy vétkes és érzékies világban, mely egyre nagyobb hatalom fejlődése felé igyekszik, bölcs dolog őszintén megfontolni, hogy az emberi elme vagy az isteni Elme, mely az embert befolyásolja. Amit Jehova prófétái tettek, az Baál imádóinak nem sikerült; de a mesterkedés és az ámítás mégis azt állította, hogy fel tudnának érni a bölcsesség munkájával.

Csak a Tudomány tudja megmagyarázni a hihetetlen jó és gonosz elemeket, melyek most felszínre kerülnek. A halandóknak az Igazságban kell menedéket találniuk ahhoz, hogy megmeneküljenek ezen utolsó időkben.

13. 96 : 12-15, 21-23

Ez az anyagi világ már most az összetűző erők színterévé válik. Az egyik oldalon zavar és kétségbeesés lesz; a másik oldalon a Tudomány és béke lesz.

A halandó tévedés egy erkölcsi kemikalizációban fog eltűnni. Ez a mentális erjedés már megkezdődött, és folytatódni fog mindaddig, amíg a hiedelem minden tévedése enged a megértésnek.

14. 97 : 5-25

Valójában minél pontosabban utánozza a tévedés a valóságot, és az úgynevezett anyag minél jobban hasonlít lényegéhez, a halandó elméhez, annál tehetetlenebbé válik a tévedés mint hiedelem. Az emberi hiedelem szerint a villámlás heves és az elektromos áram gyors, mégis, a Keresztény Tudományban az egyik cikázása és a másik ütése ártalmatlan lesz. Minél pusztítóbbá válik az anyag, annál inkább megjelenik semmisége, míg az anyag eléri a halandó csúcspontot az illúzióban, és örökre eltűnik. Minél jobban megközelíti a hamis hiedelem az igazságot anélkül, hogy átlépné a határt, ahol az isteni Szeretet által elpusztítva még illúzióként sem marad meg, annál érettebbé válik a megsemmisítésre. Minél anyagibb a hiedelem, annál nyilvánvalóbb annak a tévedése, amíg az isteni Szellem, mely tartományában legfelsőbb, minden anyagot ural, és az ember a Szellem, azaz saját eredeti lényének hasonlatosságában találtatik.

A legátfogóbb tények sorakoztatják fel maguk ellen a legtöbb hamisságot, mivel előhozzák a hibát annak rejtekéből. Bátorságot igényel kimondani az igazságot; mivel minél jobban felemeli hangját az Igazság, annál hangosabban fog a hiba ordítani, amíg végül örökre elhallgattatik artikulálatlan hangja a feledésben.