1.     Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

2.     Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

5.     Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

8.     Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.

11.     A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.

16.     Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

18.     Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.

1. 2 Sámuel 12 : 1-10, 13, 24 (az ő felesége) (Bethsabé-ig), 24 (szült), 29, 30

1     Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán [prófétát,] ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.

2     A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának;

3     A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.

4     Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az õ ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az õ bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment.

5     Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte.

6     A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.

7     És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből.

8     És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; [és] ha még ez kevés [volt,] ezt s ezt adtam volna néked.

9     Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos õ előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az õ feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.

10     Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.

13     Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.

24     És ... az õ felesége, Bethsabe ... szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,

29     Egybegyűjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.

30     És elvevé az õ királyuknak koronáját annak fejéről, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága [kövekkel vala rakva,] és lõn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.

2. Zsoltárok 51 : 1-4, 6-10, 12

1     Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!

2     Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

3     Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog.]

4     Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

6     Ímé te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.

7     Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

8     Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél.

9     Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.

10     Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.

12     Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

3. Lukács 19 : 1-10

1     És Jézus bemenvén, általméne Jerikhón.

2     És ímé [vala ott] egy ember, akit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.

3     És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

4     És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

5     És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

6     És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt.

7     És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

8     Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

9     Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.

10     Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

4. II Krónikák 7 : 14

14     És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

5. II Krónikák 30 : 9 (mert)

9     ...mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istentek, és nem fordítja el orczáját tőletek, ha õ hozzá megtéréndetek.

6. Júdás : 24, 25

24     Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az õ dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,

25     Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.

1. 35 : 30 csak

A Szeretet terve, hogy megújítsa a vétkest.

2. 10 : 31-4

Arra kéred a bölcsességet, hogy legyen könyörületes és ne büntesse meg a bűnt? Akkor „rosszul kéred.” Büntetés nélkül a bűn megsokszorozódna. Jézus imája „Bocsásd meg a mi vétkeinket” a megbocsátás feltételeit is meghatározta. Amikor a házasságtörő asszonynak megbocsátott, az mondta: „Menj és ne vétkezz többé.”

3. 497 : 9 (Elismerjük)-12

Elismerjük a bűn Isten általi megbocsátását a bűn megsemmisítésében és a lelki megértésben, amely valótlanként űzi ki a gonoszt. De a bűnben való hit mindaddig megbüntetésre kerül, ameddig a hiedelem tart.

4. 5 : 22-28

Az imádság nem használandó a vétek kioltását szolgáló gyóntatószékként. Egy ilyen hiba visszafogná az igaz vallást. A bűn csak akkor kerül megbocsátásra, amint azt a Krisztus - Igazság és Élet - elpusztítja. Ha az imádság azt a hiedelmet táplálja, hogy a bűn eltöröltetik, és hogy az ember jobbá lesz csupán az imádkozásnál fogva, akkor az imádság egy gonosz. Az egyre rosszabb lesz, aki továbbra is vétkezik, mert megbocsátottnak hiszi magát.

5. 5 : 3-6

A gonosz cselekedet miatti bánat csak egy lépés a megújulás felé, és a legkönnyebb lépés. A következő és nagy lépés, amelyet a bölcsesség megkövetel, őszinteségünk próbája, azaz a megújulás.

6. 357 : 1-6

Az igazság kedvéért el kell ismernünk, hogy Isten nem fogja az embert megbüntetni azért, mert azt teszi, amire Ő teremtette az embert képesnek, és amiről kezdettől fogva tudta, hogy az ember megteszi. Istennek „tisztábbak szemei..., hogysem nézhetné... a gonoszt”. Az Igazságot nem azáltal tartjuk fenn, hogy elfogadjuk a hazugságot, hanem azáltal, hogy tagadjuk azt.

7. 4 : 17-22

Az egyszerű kéréstől, hogy szerethessük Istent, soha nem fogjuk Őt szeretni; de a vágyódás, hogy jobbak és szentebbek legyünk, mindennapi éberségben és az isteni jellem jobb elsajátítása iránti igyekezetben kifejezve, alakít és újjáformál minket míg az Ő hasonlatosságára ébredünk.

8. 242 : 1-14

Megbánás, lelki keresztség és újjászületés által, a halandók levetik anyagi hiedelmeiket és hamis egyéniségüket. Csak idő kérdése, amikor „mindnyájan megismernek engem [Istent], kicsinytől fogva a legnagyobbig”. Az anyag igényeinek elutasítása nagy lépés a Szellem örömei felé, az emberi szabadság és a test feletti végső győzelem felé.

Csakis egy út vezet a mennyországba, harmóniába, és a Krisztus az isteni Tudományban megmutatja nekünk ezt az utat. Ez az út pedig, nem ismerni semmilyen más valóságot - nem tudni mást az életről - mint a jót, Istent és az Ő visszatükröződését, és felülemelkedni az érzékek úgynevezett fájdalmain és gyönyörein.

9. 404 : 10-16, 19-21 következő oldal

A testi vágy, a rosszindulat és a gonoszság minden fajtája beteg hiedelem, melyeket csak az ezeket létrehozó gonosz indítékok megsemmisítésével pusztíthatsz el. Ha a gonosz a bűnbánó halandó elmében megszűnt, de hatása még megmarad az egyénben, akkor ezt a rendellenességet eltávolíthatod, amint Isten törvénye teljesül, és a megújulás eltörli a bűnös cselekedetet. Az egészséges vétkes a konok vétkes.

Ez a meggyőződés, mely szerint nincs igazi gyönyör a vétekben, az egyik legfontosabb tétel a Keresztény Tudomány teológiájában. Ébreszd rá a vétkest erre az új, igaz nézetre a vétekről; mutass rá arra, hogy a vétek nem nyújt örömet, és ennek ismerete erősíti erkölcsi bátorságát és fokozza képességét, hogy legyőzze a gonoszt és szeresse a jót.

A beteg meggyógyítása és a vétkes megújítása egy és ugyanaz a Keresztény Tudományban. Mindkét gyógymód ugyanazt a módszert igényli és azok elválaszthatatlanok az Igazságban. A gyűlölet, irigység, becstelenség, félelem és így tovább, beteggé teszi az embert, és sem anyagi orvosság, sem az Elme nem segíthet rajta tartósan, még testileg sem, hacsak szellemileg nem teszi őt jobbá és szabadítja így őt meg elpusztítóitól. Az alapvető tévedés a halandó elme. A gyűlölet lángra lobbantja a durva hajlamokat. A gonosz indítékokban és szándékokban való elmerülés minden olyan embert reménytelen szenvedővé tesz, aki az emberi mivolt legalsóbbrendű típusa felett áll.

A Keresztény Tudomány azt parancsolja, hogy az ember uralkodjék a hajlamokon, hogy a gyűlöletet tartsa féken kedvességgel, a bujaságot szeplőtelenséggel, a bosszút szeretettel győzze le, és hogy a csaláson becsületességgel kerekedjen felül. Fojtsd el ezeket a hibákat kezdődő stádiumukban, ha nem akarsz egy sereg összeesküvőt táplálni az egészség, a boldogság és a siker ellen. Ezek kiszolgáltatnak a bírónak, az igazság tévedéssel szembeni döntőbírájának. A bíró átad az igazságszolgáltatásnak, és az erkölcsi törvény ítéletét végrehajtják a halandó elmén és testen. Mindkettőt bilincsbe verik, amíg nem fizettél meg az utolsó fillérig - amíg ki nem egyenlítetted tartozásodat Istennél. „Amit vet az ember, azt aratja is.” A jó ember végül legyőzheti a bűntől való félelmét. Ez a bűn szükségessége, hogy önmagát pusztítsa el. A halhatatlan ember demonstrálja Isten - a jó - kormányzását, amelyben nincs hatalom a vétkezésre.

10. 339 : 11-19

A vétkest nem bátoríthatja az, hogy a Tudomány demonstrálja a gonosz valótlanságát, mert a vétkes valóságot csinálna a vétekből - valóságossá tenné azt, ami valótlan, és így halmozna „haragot a haragnak .... napjára.” Egy önmaga ellen irányuló összeesküvésben vesz részt, a szörnyű valótlanságra való ráébredése ellen, amely becsapta őt. Csakis azok érthetik meg teljesen a gonosz valótlanságát, akik megbánják a vétket és elengedik a valótlant.

11. 6 : 17 csak, 18-22

„Az Isten a Szeretet”.

Azt feltételezni, hogy Isten aszerint bocsátja meg vagy bünteti meg a bűnt, hogy keresik vagy nem keresik az Ő irgalmát, annyit jelent, mint félreérteni a Szeretetet és az imádságot a helytelen cselekvésért való biztonsági szeleppé tenni.

12. 4 : 12-16

A szokássá vált küzdelem, hogy mindig jók legyünk, szűntelen ima. Indítóokai azokban az áldásokban nyilvánulnak meg, amelyekben részesítenek bennünket - áldásokban, amelyek (ha nem is elismertek hallható szavakban) bizonyítják, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy a Szeretetben részesüljünk.

13. 6 : 3-5

Az isteni Szeretet megjavítja és kormányozza az embert. Az emberek megbocsáthatnak, de csak az isteni Alapelv reformálja meg a vétkest.