VASÁRNAP 2020. JÚLIUS 12.
„Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.”
“I desired mercy, and not sacrifice; and the knowledge of God more than burnt offerings.”
Kattints ide a lecke PDF verziójáért:
████████████████████████████████████████████████████████████████████████
10. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
11. Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
12. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
13. hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.
15. Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.
16. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
17. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!
10. Create in me a clean heart, O God; and renew a right spirit within me.
11. Cast me not away from thy presence; and take not thy holy spirit from me.
12. Restore unto me the joy of thy salvation; and uphold me with thy free spirit.
13. Then will I teach transgressors thy ways; and sinners shall be converted unto thee.
15. O Lord, open thou my lips; and my mouth shall shew forth thy praise.
16. For thou desirest not sacrifice; else would I give it: thou delightest not in burnt offering.
17. The sacrifices of God are a broken spirit: a broken and a contrite heart, O God, thou wilt not despise.
LECKE PRÉDIKÁCIÓ
6 Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?
7 Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?
8 Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.
6 Wherewith shall I come before the Lord, and bow myself before the high God? shall I come before him with burnt offerings, with calves of a year old?
7 Will the Lord be pleased with thousands of rams, or with ten thousands of rivers of oil? shall I give my firstborn for my transgression, the fruit of my body for the sin of my soul?
8 He hath shewed thee, O man, what is good; and what doth the Lord require of thee, but to do justly, and to love mercy, and to walk humbly with thy God?
1 Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
2 Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt,
1 Josiah was eight years old when he began to reign, and he reigned thirty and one years in Jerusalem.
2 And he did that which was right in the sight of the Lord, and walked in all the way of David his father,
21 Majd ezt parancsolta a király az egész népnek: Tartsatok páskát Isteneteknek, az Úrnak úgy, ahogy az le van írva a szövetségnek ebben a könyvében!
22 Bizony nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak az idejében,
23 csak Jósiás király tizennyolcadik évében tartottak ilyen páskát az Úrnak Jeruzsálemben.
25 Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló.
21 And … commanded all the people, saying, Keep the passover unto the Lord your God, as it is written in the book of this covenant.
22 Surely there was not holden such a passover from the days of the judges that judged Israel, nor in all the days of the kings of Israel, nor of the kings of Judah;
23 But in the eighteenth year of king Josiah, wherein this passover was holden to the Lord in Jerusalem.
25 And like unto him was there no king before him, that turned to the Lord with all his heart, and with all his soul, and with all his might, according to all the law of Moses; neither after him arose there any like him.
1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;
2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
1 I beseech you therefore, brethren, by the mercies of God, that ye present your bodies a living sacrifice, holy, acceptable unto God, which is your reasonable service.
2 And be not conformed to this world: but be ye transformed by the renewing of your mind, that ye may prove what is that good, and acceptable, and perfect, will of God.
13 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt.
14 János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: "Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?"
15 Jézus így válaszolt: "Engedd, hadd legyen így most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki.
16 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll.
17 És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."
13 Then cometh Jesus from Galilee to Jordan unto John, to be baptized of him.
14 But John forbad him, saying, I have need to be baptized of thee, and comest thou to me?
15 And Jesus answering said unto him, Suffer it to be so now: for thus it becometh us to fulfil all righteousness. Then he suffered him.
16 And Jesus, when he was baptized, went up straightway out of the water: and, lo, the heavens were opened unto him, and he saw the Spirit of God descending like a dove, and lighting upon him:
17 And lo a voice from heaven, saying, This is my beloved Son, in whom I am well pleased.
17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"
18 Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal."
19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20 Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
26 Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"
27 Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan,
28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
29 De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."
30 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
17 Now the first day of the feast of unleavened bread the disciples came to Jesus, saying unto him, Where wilt thou that we prepare for thee to eat the passover?
18 And he said, Go into the city to such a man, and say unto him, The Master saith, My time is at hand; I will keep the passover at thy house with my disciples.
19 And the disciples did as Jesus had appointed them; and they made ready the passover.
20 Now when the even was come, he sat down with the twelve.
26 And as they were eating, Jesus took bread, and blessed it, and brake it, and gave it to the disciples, and said, Take, eat; this is my body.
27 And he took the cup, and gave thanks, and gave it to them, saying, Drink ye all of it;
28 For this is my blood of the new testament, which is shed for many for the remission of sins.
29 But I say unto you, I will not drink henceforth of this fruit of the vine, until that day when I drink it new with you in my Father’s kingdom.
30 And when they had sung an hymn, they went out into the mount of Olives.
1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.
16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.
1 Then Pilate therefore took Jesus, and scourged him.
16 Then delivered he him therefore unto them to be crucified.
1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,
12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették."
14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom."
16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabboni!" - ami azt jelenti: Mester.
17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.
1 The first day of the week cometh Mary Magdalene early, when it was yet dark, unto the sepulchre, and seeth the stone taken away from the sepulchre.
11 But Mary stood without at the sepulchre weeping: and as she wept, she stooped down, and looked into the sepulchre,
12 And seeth two angels in white sitting, the one at the head, and the other at the feet, where the body of Jesus had lain.
13 And they say unto her, Woman, why weepest thou? She saith unto them, Because they have taken away my Lord, and I know not where they have laid him.
14 And when she had thus said, she turned herself back, and saw Jesus standing, and knew not that it was Jesus.
15 Jesus saith unto her, Woman, why weepest thou? whom seekest thou? She, supposing him to be the gardener, saith unto him, Sir, if thou have borne him hence, tell me where thou hast laid him, and I will take him away.
16 Jesus saith unto her, Mary. She turned herself, and saith unto him, Rabboni; which is to say, Master.
17 Jesus saith unto her, Touch me not; for I am not yet ascended to my Father: but go to my brethren, and say unto them, I ascend unto my Father, and your Father; and to my God, and your God.
18 Mary Magdalene came and told the disciples that she had seen the Lord, and that he had spoken these things unto her.
20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát,
21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké.
20 …the God of peace, that brought again from the dead our Lord Jesus, that great shepherd of the sheep, through the blood of the everlasting covenant,
21 Make you perfect in every good work to do his will, working in you that which is wellpleasing in his sight, through Jesus Christ; to whom be glory for ever and ever.
Minden áhítat szubsztanciája az isteni Szeretet visszatükrözése és demonstrálása, mely gyógyítja a betegséget és elpusztítja a bűnt. Mesterünk azt mondta, "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”
The substance of all devotion is the reflection and demonstration of divine Love, healing sickness and destroying sin. Our Master said, "If ye love me, keep my commandments."
A vér lelki lényege az áldozat. Jézus szellemi áldozatának hathatóssága mérhetetlenül nagyobb annál, mint amit az emberi vérről alkotott fogalmunk kifejez. Jézus anyagi vére nem volt hathatósabb a bűntől való megtisztulásra, amikor az „átkozott fán” kioltották, mint amikor még az ereiben folyt amikor nap mint nap az Atyjának dolgaival foglalkozott. Az Ő igazi teste és vére az Élete volt; és azok valóban eszik az ő testét és isszák az ő vérét, akik abban az isteni Életben részt vesznek.
The spiritual essence of blood is sacrifice. The efficacy of Jesus' spiritual offering is infinitely greater than can be expressed by our sense of human blood. The material blood of Jesus was no more efficacious to cleanse from sin when it was shed upon "the accursed tree," than when it was flowing in his veins as he went daily about his Father's business. His true flesh and blood were his Life; and they truly eat his flesh and drink his blood, who partake of that divine Life.
A Páska-vacsora, melyet Jézus tanítványaival a Nisan havában a keresztrefeszítés előtti estén evett, gyászos esemény volt, szomorú vacsora a nap végeztével, egy dicsőséges pályafutás alkonyán, gyorsan hulló árnyakkal körülvéve; és ez a vacsora örökre lezárta Jézus ritualizmusát vagy anyag iránti engedményeit.
Követői, akik szomorúan és csendesen előre látták Mesterük elárulásának óráját, részesültek a mennyei mannában, amely táplálta régen az Igazság üldözött követőit a pusztában. Kenyerük valóban a mennyből szállt alá. A lelki lét e nagyszerű igazsága volt az, amely meggyógyította a betegeket és kiűzte a tévedést. A Mester mindezt már korábban elmagyarázta, de most ez a kenyér táplálta és tartotta fenn őket. Ezt a kenyeret már vitték házról-házra, megtörve (megmagyarázva) azt másoknak, és most ez őket magukat vígasztalta.
A szellemi létnek ezért az igazságáért Mesterüknek majd erőszakot kellett elszenvednie és a bánat poharát fenékig kellett ürítenie. El kellett hagynia őket. Egy örökké tartó győzelem nagyszerű dicsősége által betakarva, köszönetet mondott, és azt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan”.
Amikor a benne lévő emberi elem küzdött az istenivel, nagyszerű Tanítónk ezt mondta: „Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen!” - vagyis: Ne a test, hanem a Szellem jusson bennem kifejezésre. Ez a lelki Szeretet új megértése. Mindent odaad Krisztusért, avagy az Igazságért. Áldja ellenségeit, meggyógyítja a betegeket, kiűzi a tévedést, feltámasztja a holtakat a vétekből és a bűnből, és a szegényeknek, a szelíd szívűeknek az evangéliumot hirdeti.
The Passover, which Jesus ate with his disciples in the month Nisan on the night before his crucifixion, was a mournful occasion, a sad supper taken at the close of day, in the twilight of a glorious career with shadows fast falling around; and this supper closed forever Jesus' ritualism or concessions to matter.
His followers, sorrowful and silent, anticipating the hour of their Master's betrayal, partook of the heavenly manna, which of old had fed in the wilderness the persecuted followers of Truth. Their bread indeed came down from heaven. It was the great truth of spiritual being, healing the sick and casting out error. Their Master had explained it all before, and now this bread was feeding and sustaining them. They had borne this bread from house to house, breaking (explaining) it to others, and now it comforted themselves.
For this truth of spiritual being, their Master was about to suffer violence and drain to the dregs his cup of sorrow. He must leave them. With the great glory of an everlasting victory over-shadowing him, he gave thanks and said, "Drink ye all of it."
When the human element in him struggled with the divine, our great Teacher said: "Not my will, but Thine, be done!" — that is, Let not the flesh, but the Spirit, be represented in me. This is the new understanding of spiritual Love. It gives all for Christ, or Truth. It blesses its enemies, heals the sick, casts out error, raises the dead from trespasses and sins, and preaches the gospel to the poor, the meek in heart.
Milyen kontraszt van Urunk utolsó vacsorája és utolsó lelki reggelije között, melyet tanítványaival költött el a derűs reggeli órákban az örömteli találkozáskor a Galileai tenger partján! Bánata dicsőségbe fordult, tanítványainak gyásza pedig megbánásba - megzabolázott szívek és megdorgált büszkeség.
What a contrast between our Lord's last supper and his last spiritual breakfast with his disciples in the bright morning hours at the joyful meeting on the shore of the Galilean Sea! His gloom had passed into glory, and his disciples' grief into repentance, — hearts chastened and pride rebuked.
A lelki találkozás Urunkkal egy új világosság hajnalán az a reggeli, amelyről a Krisztusi Tudósok megemlékeznek. Meghajolnak Krisztus, az Igazság előtt, hogy többet nyerjenek újramegjelenéséből, és hogy csendesen legyenek együtt az isteni Alapelvvel, a Szeretettel. Megünneplik Mesterük győzelmét a halál felett, megpróbáltatását a testben a halál után, azt, hogy ez szemléltette az emberi próbatételt, és az ő szellemi és végső felemelkedését az anyag, vagy test, fölé, amikor az anyagi látáson túl emelkedett.
A mi kereszteltetésünk megtisztulás minden tévedéstől. ... A mi Úrvacsoránk lelki közösség az egy Istennel. A mi kenyerünk „amely mennyből száll alá”, az Igazság. A mi poharunk a kereszt. A mi borunk a Szeretet ihlete, melyből Mesterünk kortyolt és ajánlott követőinek.
This spiritual meeting with our Lord in the dawn of a new light is the morning meal which Christian Scientists commemorate. They bow before Christ, Truth, to receive more of his reappearing and silently to commune with the divine Principle, Love. They celebrate their Lord's victory over death, his probation in the flesh after death, its exemplification of human probation, and his spiritual and final ascension above matter, or the flesh, when he rose out of material sight.
Our baptism is a purification from all error. … Our Eucharist is spiritual communion with the one God. Our bread, "which cometh down from heaven," is Truth. Our cup is the cross. Our wine the inspiration of Love, the draught our Master drank and commended to his followers.
Jézus utolsó bizonyítása volt a legmagasztosabb, a legmeggyőzőbb és leghasznosabb tanítványai számára. Kegyetlen üldözőinek rosszindulatát, árulójának hitszegését és öngyilkosságát legyőzte az isteni Szeretet, az ember és az Isten igaz eszméjének igaz dicsőségére, melyet Jézus üldözői kigúnyoltak, és megölni igyekeztek. Annak az igazságnak a végső demonstrálása, amelyet Jézus tanított, és amelyért keresztre feszítették, új korszakot nyitott a világ számára. Azok, akik megölték őt, hogy meggátolják befolyását, állandósították és kiterjesztették azt.
Jézus magasabbra emelkedett a bizonyításban a keserűség pohara által, amelyet ivott. Az emberi törvény elítélte őt, ő azonban az isteni Tudományt demonstrálta. Ellenségeinek embertelensége által elérhetetlenül, ő a lelki törvény szerint cselekedett az anyagnak és a halandóságnak ellenszegülve, és ez a lelki törvény tartotta őt fenn. Az isteninek minden ponton le kell győznie az emberit. A Tudománynak, amelyet Jézus tanított és élt, diadalmaskodnia kell minden, az életre, szubsztanciára és intelligenciára vonatkozó anyagi hiedelem felett, és a sokféle tévedés felett, amely ezen hiedelmekből ered.
A Szeretetnek győzedelmeskednie kell a gyűlölet felett. Az Igazságnak és Életnek kell megpecsételnie a győzelmet a tévedés és a halál felett, mielőtt a tövist fel lehetne cserélni koronára, és követné az áldás: „Jól vagyon, jó és hűséges szolgám”, és a Szellem legfelsőbb hatalma demonstrálható lenne.
Jesus' last proof was the highest, the most convincing, the most profitable to his students. The malignity of brutal persecutors, the treason and suicide of his betrayer, were overruled by divine Love to the glorification of the man and of the true idea of God, which Jesus' persecutors had mocked and tried to slay. The final demonstration of the truth which Jesus taught, and for which he was crucified, opened a new era for the world. Those who slew him to stay his influence perpetuated and extended it.
Jesus rose higher in demonstration because of the cup of bitterness he drank. Human law had condemned him, but he was demonstrating divine Science. Out of reach of the barbarity of his enemies, he was acting under spiritual law in defiance of matter and mortality, and that spiritual law sustained him. The divine must overcome the human at every point. The Science Jesus taught and lived must triumph over all material beliefs about life, substance, and intelligence, and the multitudinous errors growing from such beliefs.
Love must triumph over hate. Truth and Life must seal the victory over error and death, before the thorns can be laid aside for a crown, the benediction follow, "Well done, good and faithful servant," and the supremacy of Spirit be demonstrated.
Hajlandók-e mindazok, akik Jézus emlékezetére kenyeret esznek és bort isznak, igazán kiinni az ő poharát, felvenni az ő keresztjét és mindent hátrahagyni a Krisztus-alapelvért? Akkor minek ezt az inspirációt egy halott rítusnak tulajdonítani, ahelyett, hogy megmutatnánk a tévedés kiűzése és a test „szent és Istennek kedves”-sé tétele által, hogy az Igazság megértésre került? Ha a Krisztus, az Igazság demonstráció által jutott hozzánk, akkor nem szükséges más megemlékezés, mivel a demonstrálás az Immánuel, vagy Velünk az Isten, és ha egy barát velünk van, miért van szükségünk megemlékezésre erről a barátról?
Ha valamennyien, akik valaha is magukhoz vették a szentséget, valóban megemlékeztek volna Jézus szenvedéseiről, és ittak volna az ő poharából, forradalmasították volna a világot. Ha mindazok, akik anyagi jelképekben keresik az ő emlékezetét, felveszik a keresztet, meggyógyítanak betegeket, kiűznek gonoszokat és a Krisztust vagy Igazságot hirdetik a rászorulóknak - a fogékony gondolatnak – akkor azok elhozzák a millenniumot.
Are all who eat bread and drink wine in memory of Jesus willing truly to drink his cup, take his cross, and leave all for the Christ-principle? Then why ascribe this inspiration to a dead rite, instead of showing, by casting out error and making the body "holy, acceptable unto God," that Truth has come to the understanding? If Christ, Truth, has come to us in demonstration, no other commemoration is requisite, for demonstration is Immanuel, or God with us; and if a friend be with us, why need we memorials of that friend?
If all who ever partook of the sacrament had really commemorated the sufferings of Jesus and drunk of his cup, they would have revolutionized the world. If all who seek his commemoration through material symbols will take up the cross, heal the sick, cast out evils, and preach Christ, or Truth, to the poor, — the receptive thought, — they will bring in the millennium.
████████████████████████████████████████████████████████████████████████
Mary Baker Eddy
Ezen Egyház minden tagjának feladata minden egyes nap imádkozni: „Jöjjön el a Te országod”; hadd jöjjön létre bennem az isteni Igazság, Élet és Szeretet uralma és zárjon ki belőlem minden bűnt, és hadd gazdagítsa a Te Igéd az egész emberiség vonzalmait és kormányozza azokat!
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 4. pont
Az Anyaegyház tagjainak indítékait és tetteit nem szabad, hogy akár ellenségeskedés, akár személyes ragaszkodás vezérelje. A Tudományban az isteni Szeretet egyedül kormányozza az embert, és a Keresztény Tudós a Szeretet kedves vonásait tükrözi a bűn megdorgálásában, igaz testvériségben, könyörületességben és megbocsátásban. Ezen Egyház tagjainak naponta kell őrködnie és imádkoznia, hogy megszabadíttassanak minden gonosztól, jövendöléstől, bíráskodástól, ítélkezéstől, tanácsadástól, befolyásolástól vagy téves befolyásoltatástól.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 1. pont
Ezen Egyház minden tagjának feladata megvédeni magát naponta az agresszív mentális szuggesztióval szemben, és nem hagyni, hogy elfelejtessék vagy elhanyagoltassák vele az Isten, a Vezetője és az emberiség felé való kötelezettségét. Tettei alapján kerül majd megítélésre – igazolásra vagy elítélésre.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 6. pont
Vegyes Írások, Mary Baker Eddy, 237. oldal
Keresztény Tudósoknak: — Lásd Tudomány és Egészség, 442. oldal, 30. sor, és ügyelj erre naponta.
Keresztény Tudósok, legyetek önmagatok törvénye, hogy a mentális mulasztás nem árthat nektek akár mikor alszotok, akár ébrenlétetekben.
(T&E, 442. o.)
████████████████████████████████████████████████████████████████████████