1.     Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

2.     Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!

3.     Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.

4.     Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.

5.     Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.

6.     Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!

1. I Mózes 1 : 1, 26-28, 31 (első .-ig)

1     Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

26     És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27     Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

28     Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

31     És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.

2. 2 Mózes 14 : 5 (jelentették), 6, 15 (:-ig), 15 (Szólj), 19-23, 26-28, 30, 31

5 ...jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból!

6     Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az õ népét.

15     És monda az Úr Mózesnek: ...Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.

19     Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár vala az Izráel tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõoszlop is elindula elõlök s mögéjök álla.

20     És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lõn a felhõ és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.

21     Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált.

22     Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.

23     Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa is.

26     Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger felé, és a víz visszatér az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra.

27     És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ előbbi állapotába; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.

28     Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.

30     Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.

31     Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.

3. Zsoltárok 114 : 1-8

1     Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

2     Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.

3     A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

4     A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

5     Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

6     Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

7     Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

8     Aki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

4. Máté 14 : 22 (hajóba-ig), 23 (első .-ig), 24-33

22     És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba

23     És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni.

24     A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

25     Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

26     És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

27     De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

28     Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

29     Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

30     De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!

31     Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?

32     És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

33     A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

5. Jelenések 21: 3, 6, 7

3     Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;

6     És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

7     Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.

1. 583 : 20 (.-ig), 23 (Alapelv)-25

Teremtő. ... Alapelv; Isten, aki mindent alkotott, ami alkotva lett, és aki nem alkothatott egy atomot vagy elemet sem, mely Önmagával ellentétes lenne.

2. 295 : 5-15

Isten teremti és kormányozza a világegyetemet, beleértve az embert. Az univerzum szellemi ideákkal van tele, amelyeket Ő alakít ki, és azok engedelmesek az őket megalkotó Elmének. A halandó elme a lelkit anyagivá változtatná, és aztán helyreállítaná az ember eredeti énjét, hogy megszabaduljon ennek a tévedésnek a halandóságától. A halandók nem olyanok, mint a halhatatlanok, akiket Isten saját képére teremtett; minthogy azonban a végtelen Szellem minden, a halandó tudat végül is engedni fog a tudományos ténynek és eltűnik, és a lét valódi érzete, tökéletesként és örökké érintetlenként, jelenik meg.

3. 539 : 19-1

Hamis azt mondani, hogy az Igazság és a tévedés vegyülnek a teremtésben. Ezt a hamisságot Mesterünk példázatban és érvelésben leplezte le mint nyilvánvalóan helytelent. Amikor a farizeusokkal vitázott erről, és a teremtés Tudománya mellett érvelt, Jézus azt kérdezte: „Vajon a tövisről szednek-e szőlőt?” Pál azt kérdezte: „Mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége a Krisztusnak Béliállal?”

Jézus isteni eredete az emberinél több hatalmat adott neki, hogy kidolgozza a teremtés tényeit, és demonstrálja az egy Elmét, amely az embert és a világegyetemet alkotja és kormányozza. A teremtés Tudománya, amely olyan szembeötlő Jézus születésében, ihlette legbölcsebb és legkevésbé megértett állításait, és alapja volt csodálatos demonstációinak.

4. 31 : 4-11

Jézus semmilyen testi köteléket nem ismert el. Azt mondta: „Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.” Azt is kérdezte: „Kicsoda az én anyám, és kik az én testvéreim?”, arra utalván, hogy azok azok, akik az ő Atyjának akaratát teljesítik. Nincs feljegyzésünk arról, hogy bárkit is atyjá-nak nevezett volna. Ő a Szellemet, Istent ismerte el, mint az egyetlen teremtőt, és ezért, mint a mindenek Atyját.

5. 134 : 31-10

Egy csoda betölti Isten törvényét, de nem sérti meg azt a törvényt. Ez a tény jelenleg titokzatosabbnak látszik, mint maga a csoda. A Zsoltáríró így énekelt: „Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodtál, és te Jordán, hogy hátrafordultál? Hegyek, hogy szökdeltetek vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt.” A csoda nem művel rendellenességet, hanem feltárja az eredeti rendet, és megalapozza Isten változtathatatlan törvényének Tudományát. Egyedül a lelki fejlődés méltó az isteni hatalom gyakorlására.

6. 507 : 24-6

A végtelen Elme teremt és kormányoz mindent a mentális paránytól a végtelenségig. Mindennek ez az isteni Alapelve Tudományt és művészetet fejez ki az Ő egész teremtésén keresztül, valamint az ember és a világegyetem halhatatlanságát. A teremtés mindenkor megjelenőben van, és örökké folytatnia kell e megjelenést forrásának kimeríthetetlen természetéből. A halandó érzet megfordítja ezt a megjelenést, és az eszméket anyaginak nevezi. Így helytelenül értelmezve az isteni eszme látszólag a halandó embernek nevezett emberi vagy anyagi, hiedelem szintjére süllyed. A mag azonban csak annyiban van önmagában, amennyiben az isteni Elme a Minden, és mindent létrehoz - ahogyan az Elme a sokszorosító, és az Elme végtelen eszméje, az ember és a világegyetem, az eredmény. Egy gondolatnak, egy magnak vagy egy virágnak az egyedüli intelligenciája vagy szubsztanciája Isten, a teremtője.

7. 547 : 15-30

Történetében a halandóságról, Darwin elmélete egy anyagi alapból eredő evolúcióról következetesebb, mint a legtöbb elmélet. Darwin elmélete röviden a következő: az Elme az ellentétjét, az anyagot hozza létre, és hatalmat ad az anyagnak, hogy újra megteremtse a világegyetemet, az embert beleértve. Az anyagi fejlődés magában foglalja, hogy a nagy Első Oknak anyagivá kell válnia, és később, vagy vissza kell térnie az Elméhez, vagy el kell merülnie a porban és a semmiben.

A Szentírás nagyon szent. Az kell, hogy legyen a célunk, hogy lelkileg értsük meg azt, mert csak ezáltal a megértés által nyerhetjük el az igazságot. A világegyetem, beleértve az embert, valós elmélete nem anyagi történetben, hanem lelki fejlődésben áll. Az ihletett gondolat felhagy az univerzum anyagi, érzéki és halandó elméletével, és a szellemit és halhatatlant fogadja el.

8. 303 : 10-20

Mindaz, ami az Elmét, az Életet, az Igazságot és Szeretet tükrözi vissza, lelkileg fogant és jött létre; de az az állítás azonban, hogy az ember mind lelkileg, mind anyagilag fogant, vagy Isten és az ember által is, ellentmond ennek az örök igazságnak. A korszakok minden hiábavalósága sem tudja ezt a két ellentétet igazzá tenni. Az Isteni Tudomány annak az illúziónak a gyökerére fekteti a fejszét, hogy az életet vagy az elmét az anyagi test formálja, vagy az abban van, és a Tudomány végül majd megsemmisíti ezt a káprázatot minden tévedés önpusztítása és az Élet Tudományának áldott megértése által.

9. 68 : 27-16

A Keresztény Tudomány kibontakozást és nem szaporodást mutat be; semmilyen anyagi fejlődést nem mutat ki a molekulától az elméig, hanem az isteni Elme juttatását az ember és a világegyetem felé. Amilyen arányban megszűnik az emberi nemzés, olyan arányban lesznek majd lelkileg észlelve az örök, harmonikus lét töretlen láncszemei; az ember nem mint földből való, földiként, hanem Istennel együttlétezőként jelenik majd meg. A tudományos tény, hogy az ember és a világegyetem a Szellemből fejlődött ki, és ennek megfelelően szellemi, ugyanolyan szilárd az isteni Tudományban, mint a bizonyíték, hogy a halandók csak akkor nyerik el az egészség érzetét, amint elveszítik a bűn és betegség érzetét. A halandók soha nem érthetik meg Isten teremtését, amíg azt hiszik, hogy az ember alkotó. Az ember csak akkor ismeri meg Isten már megalkotott gyermekeit, amikor megérti a létezés igazságát. Ezért van az, hogy a valóságos, eszményi ember olyan mértékben jelenik meg, amilyen mértékben az anyagi eltűnik. Többé nem házasodni vagy „férjhez nem adatni” nem zárja le sem az ember folytonosságát, sem az ember érzékelését Isten végtelen tervének növekvő számáról. Lelkileg megérteni, hogy csak egy teremtő van, Isten, feltárja az egész teremtést, megerősíti a Szentírást, meghozza azt a megnyugtató biztonságot, hogy nincs elválás, nincs fájdalom, és hogy az ember haláltalan és tökéletes és örök.

10. 502 : 27-5

A teremtő Alapelv — Élet, Igazság és Szeretet — Isten. A világegyetem Istent tükrözi. Csak egy teremtő és egy teremtés van. Ez a teremtés a szellemi eszmék és azok azonosságainak kibontakozásából áll, melyeket a végtelen Elme fog át, és amelyek örökké visszatükröződnek. Ezek az eszmék a végtelenül kicsinytől a végtelenségig terjednek, és a legmagasztosabb eszmék Isten fiai és leányai.