2.     Lelkem, áldjad az Örökkévalót, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

3.     Megbocsátja minden bűnödet, kigyógyít minden betegségedből,

12.     Ki veheti észre minden egyes tévedését? Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is!

13.     Óvd meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől, hogy ne uralkodjanak rajtam! Akkor ártatlan leszek, és nem vétkezek ellened.

3.     A halál kötelei tekeredtek rám, a halottak országának félelme szorongatott, bánat és rettegés nehezedett rám.

4.     De az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért: „Kérlek, Örökkévaló, mentsd meg lelkemet!”

5.     Kegyelmes és igazságos az Örökkévaló, együttérző és könyörületes.

1. I Mózes 3 : 1-13

1     A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

2     És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3     De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

4     És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

5     Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

6     És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.

7     És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának magoknak.

8     És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

9     Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

10     És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

11     És monda Õ: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogy arról ne egyél?

12     És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, õ ada nékem arról a fáról, úgy evém.

13     És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

2. Máté 9 : 35

35     És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

3. Máté 8 : 5-10, 13

5     Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén õt,

6     És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

7     És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom õt.

8     És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

9     Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljõ; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

10     Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az õt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.

13     És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

4. Máté 27 : 1, 33 (a második ,-ig), 35 (megfeszíték) (az első ,-ig), 57-60

1     Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.

33     És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgothának ... neveznek,

35     ...megfeszíték õt,

57     Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak;

58     Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

59     És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

60     És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

5. Máté 28 : 1-10

1     A szombat végén pedig, a hét elsõ napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

2     És ímé nagy földindulás lõn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennybõl, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.

3     A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.

4     Az õrizõk pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lõnek mint a holtak.

5     Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

6     Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr.

7     És menjetek gyorsan és mondjátok meg az õ tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé elõttetek megy Galileába; ott meglátjátok õt, ímé megmondottam néktek.

8     És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az õ tanítványainak.

9     Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az õ tanítványainak, ímé szembe jöve õ velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az õ lábait, és leborulának elõtte.

10     Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

6. Jelenések 21: 4, 5

4     És az Isten eltöröl minden könnyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

5     És monda az, aki a királyi széken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.

1. 475 : 28-31

Az ember képtelen a bűnre, betegségre és halálra. A valódi ember nem tud eltérni a szentségtől, és Isten, aki által az ember kialakul, sem tudja előidézni a vétkezés képességét vagy szabadságát.

2. 472 : 24 (Minden)-15

Minden valóság Istenben és az Ő teremtményében van, mely harmonikus és örök. Az amit Ő teremt jó, és Ő alkot mindent, ami létezik. Tehát, a bűn, betegség vagy halál egyetlen realitása az a sajnálatos tény, hogy a valótlanságok az emberi, tévedő hit számára valósnak tűnnek, amíg Isten meg nem fosztja azokat álruhájuktól. Nem igazak, mert nem Istentől valóak. A Keresztény Tudományban azt tanuljuk, hogy a halandó elme vagy test minden diszharmóniája illúzió, mely sem valósággal, sem azonossággal nem bír, bár valósnak és azonosnak tűnik.

Az Elme Tudománya elvet minden gonoszt. Az Igazság, Isten nem a hiba atyja. A vétket, betegséget és halált a hiba hatásaiként kell besorolnunk. Krisztus azért jött, hogy a bűn hiedelmét elpusztítsa. Az Isten-alapelv mindenütt jelenlévő és mindenható. Isten mindenhol van, és Ő rajta kívül semmi nincs jelen vagy bír hatalommal. A Krisztus az Igazság eszméje, amely eljön, hogy meggyógyítsa a betegséget és a bűnt a Keresztény Tudomány által, és amely minden hatalmat Istennek tulajdonít. Jézus annak az embernek a neve, aki minden más embernél jobban megjelenítette a Krisztust, Isten igaz eszméjét, meggyógyítván a beteget és a vétkest, és megsemmisítve a halál hatalmát.

3. 394 : 28-14

Észben kellene tartanunk, hogy az Élet Isten, és hogy Isten mindenható. Nem értve a Keresztény Tudományt, a betegeknek általában alig van bizalmuk benne, amíg jótékony hatását nem érzik. Ez megmutatja, hogy az ilyen esetekben nem a hit a gyógyító. A betegek tudattalanul a szenvedés mellett érvelnek, ahelyett, hogy ellene érvelnének. Elismerik annak valóságát, amikor tagadniuk kellene azt. A megtévesztő érzékek tanúvallomásának ellentmondva kellene érvelniük, és fenntartaniuk az ember halhatatlanságát és Istenhez való örök hasonlatosságát.

Mint a nagyszerű Példaadó, a gyógyítónak úgy kell a betegséghez beszélnie, mint akinek hatalma van felette, hagyva, hogy a Lélek uralkodjon a testi érzékek hamis bizonyítékain, és érvényesítse igényeit a halandóság és a betegség felett. Ugyanaz az Alapelv gyógyítja mind a vétket, mind a betegséget. Amikor az isteni Tudomány felülkerekedik a testi elmébe vetett hiten, és az Istenben való hit megsemmisít minden vétekbe és a gyógyítás anyagi módszereibe vetett hitet, akkor a bűn, betegség és halál el fog tűnni.

4. 400 : 20-23

Amikor a kórt a nyugtalan elmét megszólítva, a testre nem fordítva figyelmet, távolítjuk el, bizonyítjuk, hogy egyedül a gondolat teremti a szenvedést. A halandó elme uralkodik mindenen, ami halandó.

5. 184 : 3-5

Az Igazság nem alkot a betegség, bűn és halál szabályozására törvényeket, mivel ezek az Igazság számára ismeretlenek, és nem kellene azokat valóságként elfogadni.

6. 533 : 21-5

Az anyagiság, amely Istennek oly visszataszító, már megtalálható annak a csontnak és húsnak a romlásában, amely Ádámból jött Éva megformálására. Az anyagi élet és intelligencia hiedelme minden lépéssel egyre rosszabb lesz, de a hibának megvan a feltételezett ideje, és annak végéig sokasodik.

Az Igazság keresztkérdést feltéve az embernek a hibáról való tudását illetően, a nőt találja először beismerni tévedését. Ő azt mondja: „A kígyó megtévesztett, és én ettem belőle”, ami annyi, mint alázatos megbánással azt mondani: „Sem ember, sem Isten nem eredője a hibámnak.” Ő már megtanulta, hogy a testi érzék a kígyó. Ennélfogva ő az első, aki felhagy az ember anyagi eredetének hiedelmével és felismeri a szellemi teremtést. Ez később lehetővé tette a nőnek, hogy Jézus anyja legyen és hogy lássa a feltámadt Megváltó sírját, aki hamarosan bemutatta Isten teremtésének halhatatlan emberét.

7. 45 : 13-21

Három nappal testi temetése után beszélt a tanítványaival. Üldözői kudarcot vallottak abban, hogy a halhatatlan Igazságot és Szeretetet egy sírba rejtsék.

Dicsőség Istennek és békesség a küszködő szíveknek! A Krisztus elgördítette a követ az emberi remény és hit ajtaja elől, és az Istenben való élet kinyilatkoztatása és demonstrációja által felemelte azokat annak lehetőségéhez, hogy egyek lehessenek az ember szellemi eszméjével és az ő isteni Alapelvével, a Szeretettel.

8. 34 : 20-28

Az Ő feltámadása, a tanítványok feltámadása is volt. Az segített nekik, hogy kiemeljék magukat és másokat a szellemi tompultságból és Istenben való vak hitből a végtelen lehetőségek felismeréséhez. Szükségük volt erre a serkentésre, mert hamarosan drága Mesterük tovább lép majd a valóság szellemi birodalmában és értelmüket messze meghaladó szintre emelkedik. Hűségének jutalmául, eltűnik az anyagi érzékek számára abban a változásban, amelyet azóta mennybemenetelnek hívnak.

9. 426 : 16-32

Amikor megtanulják, hogy a betegség nem tudja elpusztítani az életet, és hogy a halandókat a halál nem menti meg a bűntől vagy betegségtől, ez a megértés új életre serkent majd. Ez felülkerekedik majd a halál utáni vágyon vagy a sírtól való félelmen, és így megsemmisíti a nagy félelmet, amely a halandó létet szorongatja.

A halálban való minden hit és a halál fullánkjától való félelem feladása az egészség és morál színvonalát messze a jelenlegi szint felé emelné, és lehetővé tenné számunkra, hogy Istenben, az Életben való rendületlen hittel magasra tartsuk a kereszténység zászlaját. A vétek hozta a halált, és a halál a vétek eltűnésével fog eltűnni. Az ember halhatatlan, és a test nem tud meghalni, mert az anyagban nincs élet, amelyet fel lehetne adni. Az anyagnak, halálnak, kórnak, betegségnek és bűnnek nevezett emberi fogalmak azok, amelyek elpusztíthatóak.

10. 248 : 29-32

Hadd uralkodjék bennünk az önzetlenség, jóság, irgalom, igazságosság, egészség, szentség, szeretet - a mennyország birodalma - és a bűn, betegség és halál csökkenni fognak, mígnem végleg eltűnnek.