CSÜTÖRTÖK 2024. NOVEMBER 28
„Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.”
“Save us, O Lord our God, and gather us from among the heathen, to give thanks unto thy holy name, and to triumph in thy praise.”
Kattints ide a lecke PDF verziójáért:
Kattints ide a lecke hanganyagáért:
Kattints ide, hogy meghallgasd a YouTube-on
Kattints ide, hogy meghallgasd a Vimeo-on
1. Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2. Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
3. És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4. Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
6. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.
7. És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
9. mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
1. O give thanks unto the Lord, for he is good: for his mercy endureth for ever.
2. Let the redeemed of the Lord say so, whom he hath redeemed from the hand of the enemy;
3. And gathered them out of the lands, from the east, and from the west, from the north, and from the south.
4. They wandered in the wilderness in a solitary way; they found no city to dwell in.
5. Hungry and thirsty, their soul fainted in them.
6. Then they cried unto the Lord in their trouble, and he delivered them out of their distresses.
7. And he led them forth by the right way, that they might go to a city of habitation.
8. Oh that men would praise the Lord for his goodness, and for his wonderful works to the children of men!
9. For he satisfieth the longing soul, and filleth the hungry soul with goodness.
LECKE PRÉDIKÁCIÓ
1 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!
2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.
4 Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
5 Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!
1 Make a joyful noise unto the Lord, all ye lands.
2 Serve the Lord with gladness: come before his presence with singing.
3 Know ye that the Lord he is God: it is he that hath made us, and not we ourselves; we are his people, and the sheep of his pasture.
4 Enter into his gates with thanksgiving, and into his courts with praise: be thankful unto him, and bless his name.
5 For the Lord is good; his mercy is everlasting; and his truth endureth to all generations.
3 És Jézus…
3 And Jesus ...
12 ... mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
15 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;
16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
12 ... as he entered into a certain village, there met him ten men that were lepers, which stood afar off:
13 And they lifted up their voices, and said, Jesus, Master, have mercy on us.
14 And when he saw them, he said unto them, Go shew yourselves unto the priests. And it came to pass, that, as they went, they were cleansed.
15 And one of them, when he saw that he was healed, turned back, and with a loud voice glorified God,
16 And fell down on his face at his feet, giving him thanks: and he was a Samaritan.
17 And Jesus answering said, Were there not ten cleansed? but where are the nine?
18 There are not found that returned to give glory to God, save this stranger.
19 And he said unto him, Arise, go thy way: thy faith hath made thee whole.
1 Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba ...
2 És hoznak vala egy embert, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba.
3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.
4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.
6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
7 És õt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerõsödének az õ lábai és bokái.
8 És felszökvén, megálla és jár vala és beméne õ velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.
9 Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent.
10 És megismerék õt, hogy õ volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala õ vele.
1 Now Peter and John went up together into the temple ...
2 And a certain man lame from his mother’s womb was carried, whom they laid daily at the gate of the temple which is called Beautiful, to ask alms of them that entered into the temple;
3 Who seeing Peter and John about to go into the temple asked an alms.
4 And Peter, fastening his eyes upon him with John, said, Look on us.
5 And he gave heed unto them, expecting to receive something of them.
6 Then Peter said, Silver and gold have I none; but such as I have give I thee: In the name of Jesus Christ of Nazareth rise up and walk.
7 And he took him by the right hand, and lifted him up: and immediately his feet and ankle bones received strength.
8 And he leaping up stood, and walked, and entered with them into the temple, walking, and leaping, and praising God.
9 And all the people saw him walking and praising God:
10 And they knew that it was he which sat for alms at the Beautiful gate of the temple: and they were filled with wonder and amazement at that which had happened unto him.
17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18 Mindez pedig Istentõl van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
17 Therefore if any man be in Christ, he is a new creature: old things are passed away; behold, all things are become new.
18 And all things are of God, who hath reconciled us to himself by Jesus Christ, and hath given to us the ministry of reconciliation;
4 Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
6 Semmi felõl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt.
7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8 Végül pedig, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírûek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekrõl gondolkodjatok.
4 Rejoice in the Lord alway: and again I say, Rejoice.
6 Be careful for nothing; but in every thing by prayer and supplication with thanksgiving let your requests be made known unto God.
7 And the peace of God, which passeth all understanding, shall keep your hearts and minds through Christ Jesus.
8 Finally, brethren, whatsoever things are true, whatsoever things are honest, whatsoever things are just, whatsoever things are pure, whatsoever things are lovely, whatsoever things are of good report; if there be any virtue, and if there be any praise, think on these things.
18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen.
18 The grace of our Lord Jesus Christ be with you all. Amen.
Isten. A nagyszerű Vagyok; a mindentudó, mindent látó, minden-cselekvő, végtelenül bölcs, végtelenül-szerető és örök; Alapelv; Elme; Lélek; Szellem; Élet; Igazság; Szeretet; minden szubsztancia; intelligencia.
God. The great I am; the all-knowing, all-seeing, all-acting, all-wise, all-loving, and eternal; Principle; Mind; Soul; Spirit; Life; Truth; Love; all substance; intelligence.
Elméletileg elismerjük, hogy Isten jó, mindenható, mindenütt jelenlévő, végtelen, és aztán megpróbáljuk információkkal ellátni ezt a végtelen Elmét. Meg nem érdemelt bocsánatért, és a jótékonyság bőséges áradatáért könyörgünk. Tényleg hálásak vagyunk-e a már kapott jóért? Akkor hasznát kellene vennünk az áldásoknak, amelyekben részesültünk, és így képessé válnánk, hogy többet kapjunk.
Ha hálátlanok vagyunk az Életért, Igazságért és Szeretetért, és mégis köszönetet mondunk Istennek minden áldásunkért, akkor nem vagyunk őszinték, és magunkra vonjuk Mesterünk éles bírálatát, mellyel a hipokratákat illeti. Ebben az esetben az egyetlen elfogadható ima, hogy ujjunkat ajkunkra helyezzük, és megemlékezünk áldásainkról. Amíg a szív messze van az isteni Igazságtól és Szeretettől, addig nem tudjuk titokban tartani a terméketlen életek hálátlanságát.
We admit theoretically that God is good, omnipotent, omnipresent, infinite, and then we try to give information to this infinite Mind. We plead for unmerited pardon and for a liberal outpouring of benefactions. Are we really grateful for the good already received? Then we shall avail ourselves of the blessings we have, and thus be fitted to receive more.
If we are ungrateful for Life, Truth, and Love, and yet return thanks to God for all blessings, we are insincere and incur the sharp censure our Master pronounces on hypocrites. In such a case, the only acceptable prayer is to put the finger on the lips and remember our blessings. While the heart is far from divine Truth and Love, we cannot conceal the ingratitude of barren lives.
„Szere[ted] azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből”? Ez a parancsolat sokat magába foglal, még valamennyi csupán anyagi érzékelés, vonzalom és imádás feladását is. Ez a Kereszténység El Doradója. Magába foglalja az Élet Tudományát, és csak a Szellem isteni irányítását ismeri el, amelyben a Lélek a mesterünk, és az anyagi érzetnek és emberi akaratnak nem lesz helye.
Dost thou "love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy mind"? This command includes much, even the surrender of all merely material sensation, affection, and worship. This is the El Dorado of Christianity. It involves the Science of Life, and recognizes only the divine control of Spirit, in which Soul is our master, and material sense and human will have no place.
Amire legnagyobb szükségünk van, az a buzgó óhaj imádsága a kegyelemben való növekedésért, amely türelemben, alázatban, szeretetben és jócselekedetekben fejeződik ki. Mesterünk parancsolatait megtartani és példáját követni saját adósságunk felé, és az egyetlen értékelhető bizonyítéka hálánknak mindazért, amit tett. A formális imádat önmagában nem elegendő arra, hogy kifejezze a lojális és szívből jövő hálát, mivel ő azt mondta: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”
A szokássá vált küzdelem, hogy mindig jók legyünk, szűntelen ima. Indítóokai azokban az áldásokban nyilvánulnak meg, amelyekben részesítenek bennünket - áldásokban, amelyek, (ha nem is elismertek hallható szavakban) bizonyítják, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy a Szeretetben részesüljünk.
What we most need is the prayer of fervent desire for growth in grace, expressed in patience, meekness, love, and good deeds. To keep the commandments of our Master and follow his example, is our proper debt to him and the only worthy evidence of our gratitude for all that he has done. Outward worship is not of itself sufficient to express loyal and heartfelt gratitude, since he has said: "If ye love me, keep my commandments."
The habitual struggle to be always good is unceasing prayer. Its motives are made manifest in the blessings they bring, — blessings which, even if not acknowledged in audible words, attest our worthiness to be partakers of Love.
Minden imádság próbája ezen kérdések válaszában rejlik: Jobban szeretjük-e felebarátunkat emiatt a kérés miatt? Folytatjuk-e régi önzésünket, megelégedve azzal, hogy imádkoztunk valami jobbért, miközben kéréseink őszinteségének nem adjuk bizonyítékát azáltal, hogy imádságunkkal következetességben élünk? Ha az önzést felváltotta a kedvesség, akkor felebarátunkra önzetlenül tekintünk majd, és áldjuk azokat, akik átkoznak minket; de soha nem tudjuk elvégezni ezt a nagy feladatot azáltal, hogy egyszerűen kérjük, hogy meg legyen téve. Van egy kereszt, amit fel kell vennünk, mielőtt élvezhetjük reményünk és hitünk gyümölcsét.
The test of all prayer lies in the answer to these questions: Do we love our neighbor better because of this asking? Do we pursue the old selfishness, satisfied with having prayed for something better, though we give no evidence of the sincerity of our requests by living consistently with our prayer? If selfishness has given place to kindness, we shall regard our neighbor unselfishly, and bless them that curse us; but we shall never meet this great duty simply by asking that it may be done. There is a cross to be taken up before we can enjoy the fruition of our hope and faith.
A jó az ember minden óráját megköveteli a lét problémájának megoldására. A jó iránti odaadás nem csökkenti, hanem fokozza az ember függőségét Istentől. Az odaadás ugyancsak nem csökkenti az ember kötelezettségeit Isten iránt, hanem megmutatja azok teljesítésének legmagasabb szükségességét. A Krisztusi Tudomány semmit sem vesz el Isten tökéletességéből, hanem neki tulajdonítja a teljes dicsőséget. Az „ó ember cselekedeteivel együtt” való „[levetkőz]”-ésével a halandók „halhatatlanságba öltöz[nek]”.
Good demands of man every hour, in which to work out the problem of being. Consecration to good does not lessen man's dependence on God, but heightens it. Neither does consecration diminish man's obligations to God, but shows the paramount necessity of meeting them. Christian Science takes naught from the perfection of God, but it ascribes to Him the entire glory. By putting "off the old man with his deeds," mortals "put on immortality."
A Krisztusi Tudomány hatásai nem annyira láthatók, mint inkább érezhetők. Ez az Igazság „halk és szelíd hang”-ja, amely hallatja magát. Vagy elfordulunk ettől a hangtól, vagy hallgatunk rá, és feljebb emelkedünk. A hajlandóság, hogy olyanná váljunk, mint egy kisgyermek, és hogy elhagyjuk a régit az újért, fogékonnyá teszi a gondolatot a haladóbb eszme iránt. Boldogság, hogy elhagyjuk a hamis útjelzőket, és az öröm, hogy látjuk őket eltűnni - ez a kedélyállapot segíti a végső harmónia előmozdítását. Az érzék és saját magunk megtisztítása a haladás bizonyítéka. „Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”
The effects of Christian Science are not so much seen as felt. It is the "still, small voice" of Truth uttering itself. We are either turning away from this utterance, or we are listening to it and going up higher. Willingness to become as a little child and to leave the old for the new, renders thought receptive of the advanced idea. Gladness to leave the false landmarks and joy to see them disappear, — this disposition helps to precipitate the ultimate harmony. The purification of sense and self is a proof of progress. "Blessed are the pure in heart: for they shall see God."
A Krisztusi Tudós ebben az időszakban azt a helyet foglalja el, amelyről Jézus a tanítványainak beszélt, amikor azt mondta: „Ti vagytok a föld sója.” „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” Vigyázzunk, munkálkodjunk és imádkozzunk, hogy ez a só ne veszítse el a sósságát, és hogy ez a világosság el ne legyen rejtve, hanem sugározzon és ragyogjon a délidő dicsőségévé.
A Christian Scientist occupies the place at this period of which Jesus spoke to his disciples, when he said: "Ye are the salt of the earth." "Ye are the light of the world. A city that is set on an hill cannot be hid." Let us watch, work, and pray that this salt lose not its saltness, and that this light be not hid, but radiate and glow into noontide glory.
Mary Baker Eddy
Ezen Egyház minden tagjának feladata minden egyes nap imádkozni: „Jöjjön el a Te országod”; hadd jöjjön létre bennem az isteni Igazság, Élet és Szeretet uralma és zárjon ki belőlem minden bűnt, és hadd gazdagítsa a Te Igéd az egész emberiség vonzalmait és kormányozza azokat!
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 4. pont
Az Anyaegyház tagjainak indítékait és tetteit nem szabad, hogy akár ellenségeskedés, akár személyes ragaszkodás vezérelje. A Tudományban az isteni Szeretet egyedül kormányozza az embert, és a Keresztény Tudós a Szeretet kedves vonásait tükrözi a bűn megdorgálásában, igaz testvériségben, könyörületességben és megbocsátásban. Ezen Egyház tagjainak naponta kell őrködnie és imádkoznia, hogy megszabadíttassanak minden gonosztól, jövendöléstől, bíráskodástól, ítélkezéstől, tanácsadástól, befolyásolástól vagy téves befolyásoltatástól.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 1. pont
Ezen Egyház minden tagjának feladata megvédeni magát naponta az agresszív mentális szuggesztióval szemben, és nem hagyni, hogy elfelejtessék vagy elhanyagoltassák vele az Isten, a Vezetője és az emberiség felé való kötelezettségét. Tettei alapján kerül majd megítélésre – igazolásra vagy elítélésre.
Egyházi Kézikönyv, VIII. Cikk 6. pont
Vegyes Írások, Mary Baker Eddy, 237. oldal
Keresztény Tudósoknak: — Lásd Tudomány és Egészség, 442. oldal, 30. sor, és ügyelj erre naponta.
Keresztény Tudósok, legyetek önmagatok törvénye, hogy a mentális mulasztás nem árthat nektek akár mikor alszotok, akár ébrenlétetekben.
(T&E, 442. o.)