1.     Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.

2.     Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

3.     Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:

8.     Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

9.     Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

6.     Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében

7.     Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel.

8.     Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.

1. Zsoltárok 99 : 5

5     Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!

2. 2 Mózes 3 : 1-7, 10, 13, 14

1     Mózes pedig õrzi vala az õ ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.

2     És megjelenék néki az Úr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor közepébõl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.

3     S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.

4     És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá õt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

5     És monda: Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

6     És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az õ orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.

7     Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az õ sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sõt ismerem szenvedéseit.

10     Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.

13     Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?

14     És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

3. 2 Mózes 4 : 1-8, 10-12

1     Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.

2     Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.

3     Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle.

4     Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében.

5     Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

6     És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó.

7     És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste.

8     Ha úgy lenne, hogy nem hiszen neked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.

10     És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.

11     Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?

12     Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.

4. Zsidókhoz 11 : 1-3, 6, 24-27, 32-34

1     A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága [szubsztanciája], és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

2     Mert ezzel szereztek [jó] bizonyságot a régebbiek.

3     Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ.

6     Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik.

24     Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,

25     Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét;

26     Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

27     Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.

32     És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az idõbõl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról.

33     A kik hit által országokat gyõztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.

34     Megoltották a tûznek erejét, megmenekedtek a kard élitõl, felerõsödtek a betegségbõl, erõsek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.

5. Zsoltárok 42 : 5, 8 (Nappal)

6     Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

9     Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

6. Zsoltárok 106 : 48

48     Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat!

1. 587 : 5-8

Isten. A nagyszerű Vagyok; a mindentudó, mindent látó, minden-cselekvő, végtelenül bölcs, végtelenül-szerető és örök; Alapelv; Elme; Lélek; Szellem; Élet; Igazság; Szeretet; minden szubsztancia; intelligencia.

2. 286 : 16-20

A szász nyelvben és még húsz másik nyelvben a jó a kifejezés Istenre. A Szentírás kijelenti, hogy minden, amit Ő alkotott jó, mint Ő maga - jó mind Alapelv, mind idea szerint. Ezért a szellemi univerzum jó, és úgy tükrözi Istent, amilyen Ő.

3. 330 : 25 (Az a felfogás)-27

Az a felfogás, hogy mind a rossz, mind a jó valóságos, az anyagi érzék téveszméje, amelyet a Tudomány megsemmisít. A gonosz semmi, se nem dolog, elme vagy hatalom.

4. 113 : 9-25

Az isteni metafizika alapvető tételeit a következő négy, számomra magától értetődő állítás foglalja össze. Még ha meg is fordítjuk őket, kiderül, hogy ezek az állítások tartalmukban és bizonyításukban is egyeznek, matematikailag is alátámasztva pontos kapcsolatukat az Igazsággal. De Quincey szerint a matematikának nincs olyan alapja, amely ne lenne tisztán metafizikai.

1. Isten a Mindenben Minden.

2. Isten jó. A jó az Elme.

3. Mivel Isten, a Szellem, a Minden, semmi sem anyag.

4. Az Élet, Isten, a mindenható jóság tagadja a halált, a gonoszt, a bűnt, a betegséget. — A betegség, a bűn, a gonosz, a halál tagadja a jót, a mindenható Istent, az Életet.

A negyedik állításban szereplő tagadások közül melyik az igaz? Mindkettő nem igaz, nem is lehet az. A Szentírás szerint azt találom, hogy Isten igaz, „minden [halandó] ember pedig hazug”.

5. 387 : 27-32

A Kereszténység történelme magasztos bizonyítékokat szolgáltat a fenntartó befolyásról és a védelmező hatalomról, amellyel az embert mennyei Atyja, a mindenható Elme felruházza, aki hitet és megértést ad az embernek, hogy megvédje magát nem csak a kísértéstől, hanem a testi szenvedéstől is.

6. 200 : 4-7

Mózes egy nemzetet az Istennek az anyag helyett a Szellemben való tiszteletére vezette, és illusztrálta a létezés nagyszerű emberi képességeit, melyeket a halhatatlan Elme biztosít.

7. 321 : 6-2

A héber törvényhozó, aki nehéz nyelvű volt, kétségbeesett amiatt, hogy hogyan értesse meg a néppel azt, ami előtte feltárul. Amikor a bölcsesség által vezérelve elvetette botját, Mózes látta, hogy az kígyóvá lett, és elmenekült előle; a bölcsesség azonban azt parancsolta, hogy térjen vissza és kezelje a kígyót, és akkor Mózes félelme megszűnt. Ebben az esetben látható volt a Tudomány ténylegessége. Az anyagról kiderült, hogy csupán hiedelem. A kígyó, a gonosz, a bölcsesség parancsára megsemmisült az isteni Tudomány megértése által, és ez a bizonyíték egy bot lett, amelyre támaszkodhatott. Mózes káprázata elvesztette az erejét, hogy megfélemlítse őt, amikor felfedezte, hogy amit látszólag látott, valójában nem volt más, mint a halandó hiedelem egy fázisa.

Tudományosan lett kimutatva, hogy a lepra a halandó elme alkotása, és nem az anyag állapota, amikor Mózes először kezét keblébe dugta és a rettegett betegségtől hófehéren húzta ki, majd ugyanezen egyszerű mozdulattal rögtön helyreállította kezének természetes állapotát. Az isteni Tudománynak ezen bizonyítékával Isten enyhítette Mózes félelmét, és a belső hang számára Isten hangjává vált, amely azt mondta: „Ha úgy lenne, hogy nem hiszen neked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.” És így volt ez az elkövetkezendő századokban, amikor a lét Tudományát Jézus demonstrálta aki megmutatta tanítványainak az Elme hatalmát azzal, hogy a vizet borrá változtatta, és megtanította őket arra, hogyan vegyék fel a kígyót sértetlenül, hogyan gyógyítsák a betegeket és űzzék ki a gonoszt az Elme felsőbbségének bizonyításaként.

8. 323 : 13-18 (első .-ig)

Ahhoz, hogy többet értsünk, gyakorlatba kell ültetnünk, amit már tudunk. Emlékeznünk kell, hogy az Igazság demonstrálható, amikor megértettük, és hogy a jót nem értettük meg, amíg nem demonstráltuk. Ha „kevés dologban hűségesek vagyunk”, sokak felett leszünk uralkodók;

9. 215 : 15-21

Néha hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a sötétség ugyanolyan valóságos, mint a fény; de a Tudomány megerősíti, hogy a sötétség csak a fény hiányának halandó érzéke, amelynek eljövetelekor a sötétség elveszti a valóság látványát. Tehát a bűn és szomorúság, betegség és halál a feltételezett hiányai az Életnek, Istennek, és a hiba fantomjaiként menekülnek az igazság és szeretet elől.

10. 381 : 4-19

Legalább annyira ne légy hajlandó annak az illúzióját elviselni, hogy beteg vagy vagy hogy valamilyen kór van kialakulóban a rendszerben, mint ahogy nem vagy hajlandó behódolni a vétkes kísértésnek azon az alapon, hogy a bűnnek megvannak a saját szükségletei.

Amikor megszegsz egy feltételezett törvényt, azt mondod, hogy ez veszélyes. Ez a félelem a veszély, és ez idézi elő a fizikai hatásokat. A valóságban semmi más törvény megszegésétől nem szenvedhetünk, mint egy erkölcsi vagy lelki törvényétől. Az anyagi hiedelem úgynevezett törvényeit az a megértés semmisíti meg, hogy a Lélek halhatatlan, és hogy a halandó elme nem alkothat törvényeket a betegségek típusát, idejét és időtartamát illetően, amelytől a halandók meghalnak. Isten a törvényhozó, de Ő nem barbár törvénykönyvek szerzője. A végtelen Életben és Szeretetben nincs betegség, bűn, sem halál, és a Szentírás kijelenti, hogy a végtelen Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.

11. 243 : 25 (Az Igazság)-4

Az Igazság nincs a tévedés/hiba tudatában. A Szeretet nem érzékel gyűlöletet. Az Élet nincs partnerségben a halállal. Az Igazság, Élet és Szeretet a megsemmisülés törvényei minden tőlük különböző számára, mivel Istenen kívül semmi mást nem jelentenek ki.

A betegség, a vétek és halál nem az Élet gyümölcsei. Ezek diszharmóniák, amelyeket az Igazság megsemmisít. A tökéletesség nem elevenít meg tökéletlenséget. Minthogy Isten jó és minden létezés forrása, Ő nem hoz létre morális vagy fizikai torzulást; tehát az ilyen torzultság nem valós, hanem illúzió, a hiba káprázata. Az Isteni Tudomány felfedi ezen nagyszerű tényeket.

12. 278 : 32-5

Melyiknek kellene szubsztanciának lennie számunkra - a tévesnek, változónak és meghalónak, a változékonynak és halandónak, vagy a tévedhetetlennek, változtathatatlannak és öröknek? Az Új Testamentum szerzője egyértelműen az elme minőségeként írja le a hitet, mint „a reménylett dolgoknak valósága [lényege]”.

13. 368 : 14-19

Amikor eljutunk oda, hogy jobban bízunk a létezés igazságában, mint a tévedésben, jobban hiszünk a Szellemben, mint az anyagban, jobban hiszünk az életben, mint a halálban, nagyobb a hitünk Istenben, mint az emberben, akkor nem lesz olyan anyagi feltevés, amely meggátolna bennünket abban, hogy meggyógyítsuk a betegeket és megsemmisítsük a hibát.

14. 473 : 7-10

Az Isten-alapelv mindenütt jelenlévő és mindenható. Isten mindenhol van, és Ő rajta kívül semmi nincs jelen vagy bír hatalommal.