2.     Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.

3.     Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

6.     Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

8.     Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

9.     Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.

1. Zsoltárok 107 : 1-6

1     Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

2     Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,

3     És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.

4     Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

5     Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.

6     De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.

2. II Korinthusiakhoz 6 : 1, 2

1     Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.

2     Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.

3. Filippiek 2 : 12, 13

12     Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,

13     Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.

4. II Királyok 5 : 1-4, 9-16

1     És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát. És az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt.

2     [Egyszer] portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.

3     És monda ez az õ asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában [van,] kétség nélkül meggyógyítaná õt az õ bélpoklosságából.

4     És [Naámán] beméne, és elbeszélé az õ urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!

9     És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja elõtt.

10     És külde Elizeus követet õ hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.

11     Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijõ hozzám, és elõállván, segítségül hívja az Úrnak, az õ Istenének nevét, és kezével megilleti a [beteg] helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.

12     Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.

13     De hozzá menének az õ szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor [csak] azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?

14     Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az õ teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.

15     Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól!

16     Ő pedig monda: Él az Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye; de ő nem akará.

5. Lukács 19 : 1-10

1     És Jézus bemenvén, általméne Jerikhón.

2     És ímé [vala ott] egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.

3     És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

4     És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

5     És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

6     És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.

7     És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

8     Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

9     Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.

10     Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

6. Zsoltárok 46 : 1, 2 (első ,-ig), 4, 5 (;-ig), 10, 11 (!-ig)

1     Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

2     Azért nem félünk,

4     Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

5     Az Isten õ közepette van, nem rendül meg;

10     Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

11     A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk!

7. Zsoltárok 91 : 1-3

1     Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

2     Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

3     Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

8. Ézsaiás 10 : 24 (:-ig)

24     Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura:

9. Zsoltárok 91 : 14-16

14     Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, Oltalmazom, mert ismeri nevemet.

15     Ha kiált hozzám, meghallgatom, Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.

16     Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

1. 444 : 10-12

Azok, akik Benne bíznak, lépésről lépésre rájönnek, hogy „Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.”

2. 22 : 11-12

„Munkáljátok ki saját üdvösségeteket,” a követelménye az Életnek és Szeretetnek, evégett dolgozik Isten veletek.

3. 593 : 20-22

Üdvözülés. Az Élet, Igazság és Szeretet minden feletti legfelsőbbként való megértettsége és demonstrálása; a bűn, betegség és halál megsemmisítve.

4. 394 : 17-27

A tapasztalat meggyőzte a szerzőt az anyagi rendszerek téves voltáról általánosságban – arról, hogy elméletük néha káros, és hogy tagadásuk jobb, mint megerősítésük. Azt tanácsolod-e az embernek, hogy hagyja, hogy a gonosz legyőzze őt, biztosítva őt arról, hogy minden szerencsétlenség Istentől származik, akivel a halandóknak nem szabad szembeszállniuk? Azt mondod-e a betegeknek, hogy állapotuk reménytelen, hacsak nem segít rajtuk egy gyógyszer vagy az éghajlat? A materiális eszközök jelentik-e az egyetlen menedéket a végzetes véletlenek elől? Nincs-e isteni engedély arra, hogy mindenfajta viszályt harmóniával, Igazsággal és Szeretettel legyőzzünk?

5. 240 : 18-26

A halandók a jó vagy a rossz felé haladnak az idő múlásával. Ha a halandók nem haladnak előre, a múltbeli kudarcok megismétlődnek mindaddig, amíg minden rossz munka eltörlésre vagy kijavításra nem került. Ha jelenleg elégedettek vagyunk a rossz cselekedettel, meg kell tanulnunk utálni azt. Ha jelenleg elégedettek vagyunk a tétlenséggel, elégedetlenné kell válnunk vele. Ne feledd, hogy az emberiségnek előbb-utóbb, akár szenvedéssel, akár a Tudomány által, meg kell győződnie arról a tévedésről, amelyet le kell győzni.

6. 37 : 27-9

Hallgasd ezeket a kényszerítő parancsokat: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes!” „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” „Gyógyítsátok meg a betegeket!”

Miért nem képes ez a keresztény parancs eléggé inspirálni az emberiséget a keresztény erőfeszítésekre? Mert az emberek meg vannak győződve arról, hogy ez a parancs csupán egy bizonyos időszakra és egy kiválasztott követői körre vonatkozott. Ez a tanítás még károsabb, mint a régi eleve elrendelés doktrínája – miszerint csak keveseket választottak ki az üdvösségre, míg a többiek kárhozatra vannak ítélve; és így is fogják tekinteni, amikor a halandók emberalkotta tanok által előidézett letargiáját az isteni Tudomány követelései megtörik.

7. 31 : 12-17

A keresztény kötelességek sorában elsőként az Igazság és Szeretet gyógyító erejét tanította követőinek. Semmilyen fontosságot nem tulajdonított az élettelen szertartásoknak. Az élő Krisztus, a gyakorlati Igazság az, amely Jézust a „feltámadás és élet”-té teszi mindazok számára, akik tettekben követik őt.

8. 39 : 1-25

Mesterünk szelíden szembesült fel nem ismert nagyságának kigúnyolásával. Olyan méltatlan bánásmódot, amilyenben ő részesült, követői is elszenvednek majd a kereszténység utolsó győzelméig. Örök megbecsülést nyert. Legyőzte a világot, a testet és minden tévedést, ezzel bizonyítva azok semmiségét. A bűntől, betegségtől és haláltól való teljes megváltást ért el. Szükségünk van „Krisztus[ra], még pedig mint megfeszített[re]”. Kellenek a megpróbáltatásaink és önmegtagadásaink, valamint örömeink és győzelmeink, amíg minden tévedés meg nem semmisül.

A beléjük nevelt hiedelem, hogy a Lélek a testben van, arra készteti a halandókat, hogy a halálra barátként tekintsenek, mely lépcsőfok a halandóságból a halhatatlanságba és boldogságba. A Biblia ellenségnek nevezi a halált, és Jézus legyőzte a halált és a sírt ahelyett, hogy engedett volna azoknak. Ő volt „az út”. Számára tehát a halál nem a küszöb volt, amelyen át kellett lépnie, hogy élő dicsőségbe jusson.

„Most” kiáltott az apostol „van a kegyelem ideje; imé, most van az üdvözülés napja” - amin nem azt értette, hogy az embereknek most kell előkészülniük a jövendő világ megváltására vagy biztonságára, hanem hogy most van annak az ideje, hogy ezt az üdvösséget a szellemben és életben megtapasztalják. Most van az ideje annak, hogy az úgynevezett anyagi fájdalmak és anyagi örömök elmúljanak, minthogy mindkettő valótlan, mert lehetetlenek a Tudományban.

9. 30 : 30-32

Nem választhatunk önmagunknak, hanem Jézus tanítása szerint kell kidolgoznunk üdvösségünket.

10. 98 : 31-29

Az út, melyen a halhatatlanságot és az életet megtanuljuk nem egyházi, hanem Keresztény, nem emberi, hanem isteni, nem fizikai, hanem metafizikai, nem anyagi, hanem tudományosan lelki. Emberi filozófia, etika és babona nem nyújtanak demonstrálható isteni Alapelvet, amely által a halandók megszabadulhatnak a bűntől; mégis, a Biblia éppen a bűntől való megszabadulást követeli meg. „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket," mondja az apostol, és rögtön hozzáteszi: „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippiekhez írt levél 2:12-13) Az Igazság biztosította a kulcsot a királysághoz, és ezzel a kulccsal a Krisztusi Tudomány kinyitotta az emberi megértés ajtaját. Senki sem törheti fel a zárat, és más ajtón sem mehet be. A hagyományos tanítások anyagiak, nem pedig szellemiek. A Krisztusi Tudomány kizárólag azt tanítja, ami szellemi és isteni, nem pedig emberi. A Krisztusi Tudomány tévedhetetlen és Isteni; a dolgok emberi érzékelése téved, mert emberi.

Azok az egyének, akik a teozófiát, a spiritizmust vagy a hipnotizmust fogadják el, lehet, hogy magasabb rendű természetűek, mint némelyek, akik elutasítják ezek hamis hiedelmeit. Ezért nem az egyénnel állok szemben, hanem a hamis rendszerrel. Szeretem az emberiséget, és továbbra is dolgozni fogok és kitartok.

A valódi spiritualitás nyugodt, erős áramlatainak, amelynek megnyilvánulásai az egészség, tisztaság és önfeláldozás, el kell mélyítenie az emberi tapasztalást, amíg az anyagi létezés hiedelmei puszta tehernek tűnnek, és a bűn, betegség és halál örökre átadják helyüket az isteni Szellem tudományos demonstrációjának és Isten lelki, tökéletes emberének.

11. 264 : 24-31

A spirituális élet és áldottság a kizárólagos bizonyítékok, melyekkel felismerhetjük az igazi létezést, és érezhetjük az elmondhatatlan békét, amely egy mindent átfogó szellemi szeretetből fakad.

Mikor megismerjük az utat a Keresztény Tudományban, és felismerjük az ember lelki létezését, akkor meglátjuk és megértjük Isten teremtését - a föld, mennyország és az ember minden dicsőségét.